A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
|
Lipták Dániel: A gyors legényes tánctípus dallamai a Maros–Küküllők vidékén Bartók terem, 2021. október 21. csütörtök, 10 óra |
A magyar népzenekutatásban kevéssé kutatottak azok a jellegzetesen hangszeres fogalmazású dallamok, amelyeket nem, vagy csak távolról lehet valamely magyar népdaltípussal rokonítani; ilyen többek között az erdélyi férfitáncok zenéje. A gyors legényes tánctípushoz kapcsolódó dallamok Közép-Erdélyben viszonylag egységes, jól áttekinthető műfajt alkotnak. Ugyanakkor a dallamkészlet bősége és összetétele tájanként változik. A Maros–Küküllők vidéke e tekintetben meglehetősen elkülönül a többi aldialektustól: vannak csak itt élő típusok, viszont más, egyébként elterjedt típusok itt hiányoznak. Előadásomban annak a dallamformáló elvnek a szerepét elemzem, amelyet Bartók Béla román hangszeres dallamgyűjteményének előszavában a „shifted rhythm” terminussal ír le: egy háromtagú motívum oly módon ismétlődik meg, hogy az egyes motívumelemek metrikai helyzete a visszatéréskor megváltozik. A magyar népzenében ezt az eljárást még nem vizsgálták, pedig Erdély-szerte találhatunk rá magyar példákat. A vonatkozó dallamok elemzése arra mutat, hogy a metrikus motívumeltolódás különösen jellemző a vidék régiesebb kultúrájú mikrotájaira, így dialektális elhatároló jelentőséget is tulajdoníthatunk neki.
Az eseményt személyes részvétellel tartjuk meg, ám az előadást a Zenetudományi Intézet (Zoom-alkalmazással) élőben is közvetíti, valamint a későbbiekben az Intézet honlapján elérhetővé teszi. A közvetítés az alábbi linkre kattintva tekinthető meg: https://zoom.us/j/96811498400.