|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
|
|
Göbölösné Gaál Eszter: Contra pestem. Misepropriumok járványos időkben Bartók terem, 2021. december 16. csütörtök, 10 óra
|
Az Európán 1347 és 1353 között végigsöprő pestis minden korábbi járványnál nagyobb pusztítást végzett. A korabeli orvosok legjobb tudásuk szerint igyekeztek megfékezni a betegség terjedését: a rossz szagokkal terjedő kór ellen rendszeres szellőztetést és illatszereket írtak föl, igyekeztek elkülöníteni a beteg embereket az egészségesektől, a preventív medicina legfőbb eszköze pedig az emberek jó kedélyállapotának megőrzése volt. A korabeli pestis traktátusok ezért gyakran javasolják jó ételek, italok fogyasztását és mérsékelt testmozgást a test, szép képek szemlélését, és zene hallgatását a lélek erősítésére. Ezek az eszközök csak egy szűk réteg számára voltak elérhetők, ráadásul alkalmazóikat sem tudták megkímélni a betegségtől. Az egyház ezzel szemben, a társadalom minden rétege számára próbált megoldást nyújtani a kétségbeejtő helyzetben. A járványt bűnbánatra hívó körmenetekkel és misékkel igyekeztek megelőzni és megszüntetni, de ennek a korszaknak jellegzetes szereplői a flagellánsok is, akik aszkézisükkel a bűnbánat szélsőséges formáit képviselték. A korábban már létező és hasonlóan súlyos csapások alkalmával használható votív misék (pro quacumque necessitate, pro tribulatione, pro infirmis etc.) mellé a pestis idején éneklendő proprium-sorozatok is keletkeztek. Az előadás ezeket a késő középkori tételválogatásokat mutatja be: milyen meglévő anyagokat alkalmaztak és hogyan készítettek új tételeket a votív misék összeállítói, hogyan jelentek meg ezek a hazai szertartáskönyvekben és hogyan változott a repertoár a járvány későbbi hullámai során.
Az eseményt személyes részvétellel tartjuk meg, ám az előadást a Zenetudományi Intézet interneten keresztül Zoom-alkalmazással élőben is közvetíti, valamint a későbbiekben az Intézet honlapján is elérhetővé teszi. A valós idejű közvetítéshez az alábbi linkre kattintva tud csatlakozni: https://zoom.us/j/91457559950?pwd=cmVXbEN5bjNJWWljZk5MWFJWVmdKdz09. (Meeting ID: 914 5755 9950. Passcode: 354746. Ezekre nincs szükség, amennyiben a linkre kattintva csatlakozik.)