A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
|
Lipták Dániel: Egy félbemaradt népzenekutatói pálya, avagy hogyan veszítettük el Dincsér Oszkárt BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. október 20. csütörtök, 10:00 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
Dincsér Oszkár (1911–1977) 1935 és 1944 között működött Lajtha László munkatársaként a Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárában, így a magyar népzenekutatás második nagy korszakának kulcsfigurája volt. Nevét leginkább a Két csíki hangszer című úttörő szemléletű tanulmány, valamint a népzenei gramofonfelvételek kapcsán ismeri a szakma. Hagyatéka 2018 végén bukkant fel, és 2019 májusában került a BTK Zenetudományi Intézet birtokába. Előadásomban Dincsér emigrációjának körülményeit és lehetséges okait járom körül. 1945 májusában érkezett Svájcba, és évekig élt a menekültügyi intézményrendszer keretei között, amely még tudományos pályája folytatásához is esélyt adott. A lehetőséggel azonban nem tudott élni, sőt 1949 elején otthoni állását is megszüntették. Pályamódosításában személyes és politikai okok is szerepet játszhattak, de különösen az a valótlanságokkal és bizalmatlansággal terhelt kommunikáció, amelybe Dincsér egyre inkább belesodródott. Mivel az újjászerveződő Magyarországon többé nem volt jelen, eredményei csak töredékesen maradtak fenn, és évtizedekre feledésbe merültek.
Az eseményt személyes részvétellel tartjuk meg, ám az előadást a Zenetudományi Intézet interneten keresztül Zoom-alkalmazással élőben is közvetíti, valamint a későbbiekben az Intézet honlapján elérhetővé teszi. Valós idejű közvetítéshez az alábbi linkre kattintva tud csatlakozni pár perccel az esemény előtt: https://us06web.zoom.us/j/83402048452?pwd=T0R6QTJUNjY1eVpBVDVBZjJUWjI1Zz09. (Meeting ID: 834 0204 8452. Passcode: 869003. Ezekre nincs szükség, amennyiben a linkre kattintva csatlakozik.)