|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Tudományszakunk jeles képviselői születésének centenáriumáról meg szoktunk emlékezni. Azt azonban nem igen mondhatjuk, hogy valakit életében köszönthettünk volna már a 100. születésnapján! Most erre került sor Bécsben, ahol az iskolateremtő, intézményalapító Professzor Dr. Walter Deutsch születésnapját ünnepelhettük tudományos előadásokkal, intézmények, különböző szervezetek köszöntéseivel, zenével.
Az IFMC (mai International Council of Traditional Music korábbi neve) 1964-es budapesti konferenciáján született meg elhatározása, hogy hazatérve létrehoz egy, a népzene kutatására szakosodott intézményt. Tervét már 1965-ben megvalósította, s a mai nevén Institut für Volksmusikforschung und Ethnomusikologie vezetőjeként 1965-től 1993-ig állt az intézmény élén, mely – mint azt köszöntőjében Ulrike Sych rektor is kiemelte – az Universität für Musik und darstellende Kunst egyik nemzetközi tekintetben is elismert intézménye.
Deutsch számos jelentős munkájának egyike a Corpus Musicae Popularis Austriacae sorozat elindítása, melynek eddigi 24 nagyméretű kötete lenyűgözően gyors egymásutánban jelent meg 1993 és 2022 között. Mint az nekem már korábban elmondta, a címválasztásnál a magyar Corpus Musicae Popularis Hungaricae sorozat jelentett számára mintát. Megtisztelő volt, hogy a gyermekjátékokat tartalmazó 16. kötet lektorálására engem kért föl.
Az eseményt Prof. Dr. Ulrich Morgenstern az intézmény jelenlegi vezetője, Prof. Dr. Thomas Nußbaumer a salzburgi Mozarteum vezetője, valamint Irene Egger az Österreichisches Volksliedwerk vezetője szervezte. Az utóbbi szervezethez sok köze van az ünnepeltnek. Nemcsak saját gyűjtéseivel buzdította az egyes tartományokban működő tagcsoportokat a további gyűjtésekre; ő indította el a különböző tartományokban őrzött népzenei anyagok adatainak a bécsi operaház szomszédságában lévő központba kerülését, melynek egy részét mára már digitálisan is feldolgozták és nyilvánossá tették.
Nem véletlen ez sem, mert munkája során mindig fontosnak tartotta a tudományos ismeretterjesztést, melyet többek közt rádió-, televízióműsorokban művelt. Sokrétű munkája mellett ugyanakkor népes családját sem hanyagolta el.
A szimpózium zenei analízis témájának ötletét is az ő ilyen irányú munkálatai, történeti, tipológiai, zenei dialektusbeli földrajzi elterjedtségi és nyelvi dialektológiai vizsgálatai adták. Az osztrák előadókon kívül mindössze négy külföldit hívtak meg: egy cseh-, egy szlovák- egy svájci- valamint személyemben egy magyar kutatót, akikkel az ünnepelt legtöbbet együttműködött.
Walter Deutsch ma is aktív. A szimpózium második napján, április 29-én, 100. születésnapján került sor két vaskos kötetből álló új munkájának, Johann és Joseph Schrammel indulóit, valcerjeit tartalmazó könyveknek a bemutatójára is.
Walter Deutsch Mindenkit lenyűgözött energiájával, mellyel nemcsak figyelemmel kísérte az előadásokat. Időnként kommentálta is azokat, kérdéseket tett fel az előadónak. Mindenhonnan áradt felé és áradt belőle is a szeretet. Azon kevés, sokat megélt, a történelem viharait átélt melegszívű embert köszönthettünk, aki mindig bátorította, segítette, példájával, munkabírásával pedig inspirálta fiatalabb kollégáit tanítványait. Az esemény végén ő maga mesélte el életének történetét, eredetileg olaszországi zsidó családjának hányattatását a háborús években, hadifogságát, majd bécsi zeneakadémiai éveit, ahol zeneszerzést és karmesterséget tanult. Többször hálásan említette Karl Magnus Klier népzenekutató nevét, akihez már végzett muzsikusként ment el népzenét tanulni. Hosszú előadása ezúttal is szuggesztív, beszédmódja tömör és választékos volt, hangereje mikrofonon nélkül is tökéletesen jól hallható lett volna. Valamennyien csodálattal, elragadtatással hallgattuk és hosszú tapssal kívántunk neki további jó egészséget.
Dr. Tari Lujza
 |
 |
 |
 |
 |