|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Az Erdődy–Hatvany Palotában található BTK Zenetudományi Intézet különleges zenetörténeti kincseket, egyedülálló gyűjteményeket, archívumokat őriz. Intézeteinket bemutató videósorozatunk legújabb epizódjában a zenetudományi kutatásokba tekintünk be.
Kiállítótér egyedülállóan a Zenetudományi Intézethez kapcsolódik a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban. A Zenetörténeti Múzeum az 1969-es alapításától gyűjti a zenetörténet Magyarországon fellelhető tárgyi emlékeit: hangszereket, régi hanghordozókat, fotókat, valamint a zenei élethez kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat. Farkas Zoltán, a múzeum vezetője számára a legfőbb kihívás az, hogy a zenetudomány eredményeit emberközelien mutassa be a nagyközönség számára.
Az intézetben található Bartók Archívumot 1961-ben alapították a Bartók-hagyaték megőrzésére. Az alapja a híres zeneszerző magyarországi hagyatéka, amelyet ifj. Bartók Béla helyezett el itt tartós letétbe. Az eredeti kéziratok tekintetében a világ második legnagyobb Bartók-gyűjteményének számít. Az archívum az életmű kutatásának központi intézményének tekinthető és a mai napig nemzetközi érdeklődés övezi. Az archívum munkatársainak egyik legfőbb vállalkozása a Bartók-összkiadás elkészítése, amely Somfai László irányításával indult meg, és jelenleg Vikárius László vezetésével folyik.
Az intézet különleges gyűjteménye a magyar népzenei és néptánchagyományt rögzítő hang- és filmfelvételek. Ezek archiválása, hiteles adatolása, sokoldalú feltárása, hozzáférhetőségük biztosítása fontos feladat. Az archívum a hangzó felvételekből mintegy 18 500 órányi anyagot őriz. Arról, hogy ezek digitalizálása miként zajlik, Buzás Attila hangmérnök mesél a filmben. A Néptánc Archívum Európa egyik legnagyobb néptáncgyűjteményét óvja, amely főként a Kárpát-medence magyarságának táncaira, tánczenéjére és táncéletére vonatkozik. Az archívum filmtára mintegy 400 ezer méter filmen majdnem 700 óra terjedelmű anyagot tartalmaz, a kézirattára pedig több tízezer lap terjedelmű kéziratos anyagot őriz. Emellett a táncfotótára és a táncírástára is szintén fontos része, ez utóbbinak a kétharmadát a lábánkinetográfiai lejegyzések teszik ki. Hogy ez pontosan mit jelent, azt Karácsony Zoltán mondja el az archívum bemutatása mellett.
Fotók: Szilágyi Adrienn projektvezető
Lipták Dániel gyakorló népzenészek sorából érkezett és kezdte el feldolgozni Dincsér Oszkár hagyatékát, aki a magyar népzenekutatás egyik kulcsfigurája volt. Nevét leginkább a Két csíki hangszer című úttörő szemléletű tanulmány, valamint a népzenei gramofonfelvételek kapcsán ismeri a szakma. Hagyatéka 2018 végén bukkant fel, és 2019 májusában került az intézet birtokába.
A 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és Kutatócsoport elsődleges célja a 20. századi magyar zene dokumentumainak összegyűjtése, archiválása és kutatása. Az archívumban olyan kiemelkedő gyűjtemények találhatók, mint Dohnányi Ernő és Lajtha László hagyatéka. Idén tavasszal nyílt meg a Zenetörténeti Múzeumban a kutatócsoport és a bázeli Paul Sacher Alapítvány által közösen rendezett Ligeti-labirintuscímű kiállítás, amely a száz éve született Ligeti György művészi alkatába, elgondolásaiba és eredményeibe nyújt betekintést. Ligeti egy alkalommal így jellemezte alkotói útkeresését: „műről műre tapogatózom előre, különböző irányokban, mint egy vak a labirintusban”. A labirintusba a kiállítás kurátorai, Dalos Anna és Kerékfy Márton vezeti be a nézőket.
Fotók: Szilágyi Adrienn projektvezető
Forrás: abtk.hu