|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Harangozó Imre – Kővári Réka (közread.): Magyar isteni szolgálat... – Alföldi kéziratos kántorkönyvek a 19. századból. Ipolyi Arnold Népfőiskola, Újkígyós, 2022. 261 p.
Az elmúlt századokból elő- vagy nyilvánosságra kerülő egy-egy kéziratos énekeskönyv mindig felkelti a vallásos énekek, népénekek iránt fogékony ember érdeklődését. Ha pedig mindehhez még kotta is társul, akkor a kutató már a mennyben érzi magát.
Még a múlt évezredben került az akkor ifjú tanító, hitoktató, a népi kultúra megőrzéséért és megismertetéséért azóta is híven munkálkodó újkígyósi Harangozó Imre tulajdonába három kéziratos énekeskönyv, amelyek a 19. század folyamán íródtak az Alföld különböző pontjain. A most megjelent kötet első, legnagyobb, zenei szempontból legértékesebb (a dél-alföldi Bácska területéről való) adai, valamint az utolsó, legrövidebb (a közép-alföldi Békésben fekvő) újkígyósi énekeskönyv a címlapon közli az utókorral, hogy hol is készült, ill. hol voltak használatban a bennük rögzített énekek, énekszövegek. A második kéziratos keletkezési helyét a közreadás során sikerült megállapítanunk, amikor is néhány (halottas) énekszövegben a helység plébánosának és papjának neveit olvastuk: Jászfényszaru (Észak-Alföld, Jászság).
A kántorkönyvek anyaga ugyan eltér egymástól, azonban – akár e három kéziratost együtt, akár csak a legelsőt tekintjük – jól mutatják a kor egyházzenei és kántori gyakorlatát. A teljes énekanyag túlnyomó többsége szentmisékre való, de emellett Újkígyóson zsolozsma-anyagot is olvashatunk (igaz, átköltött formában). Az adai kántorkönyv a magas zeneművészettől (M. Haydn-szerzemény magyarítása) a népi(es) műzenén (az ún. pásztormisén) keresztül a személyes halottas énekekig új és régi énekanyagot egyaránt tartalmaz, közülük többet kottával, néhányat kísérettel is. A jászfényszarui énekeskönyv főként halottas anyagával mutatja azt a – különben az adai kéziratosban is meglévő – gyakorlatot, hogy a halotti vagy emlékmisére a hozzátartozók mit vártak el a kántortól (az elhunyt nevén kívül pl. foglalkozására vonatkozó adatokat is olvashatunk az énekszövegekben).
A kötetben közreadott kéziratosok a liturgia-, kegyesség-, zene-, irodalom- és helytörténet, valamint a vallási néprajz számára is adalékokkal szolgálnak.
Kővári Réka