|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
A modern kori régizene-játékot meghatározó európai fakultásokon végzett muzsikus barátaimmal, kollégáimmal ebben az évben immár hatodik alkalommal hirdettünk nyári zenei tábort, ezúttal is Esztergomban. A Régizenei Nyári Akadémia tanáraival, akik közül többen ma is külföldön élnek és dolgoznak, a kezdetektől célkitűzéseink közé tartozik, hogy az itthon is oly sokat emlegetett, ennek ellenére vonósok körében szinte egyáltalán nem ismert és hasznosított „Historically Informed Performance Practice” (HIPP) mibenlétét és gyakorlati alkalmazását zenekari és kamarazenei közegben is bemutassuk. Az általam létrehívott kezdeményezés alapkoncepciójának másik fontos eleme, hogy igyekszünk a régizenélés aktuális kihívásaival is szembesíteni hallgatóinkat. Ehhez sikerült olyan, Magyarországon ritkán elérhető oktatókat megnyernem, akik világhírű együttesekben játszanak, részesei a legújabb régizenei kutatásoknak, felhasználják azok eredményeit, s így tapasztalataik megosztásával, gyakorlati tanácsaikkal nagy hasznára voltak a régizene korhű megszólaltatása iránt érdeklődőknek ebben a hazai, kissé beszűkült historikus közegben.
Robert de Bree és Budai Dávid a historikus improvizáció rejtelmeivel ismertette meg hallgatóinkat, s Dávid egyúttal a consorthangszerek világába is elkalauzolta a vállalkozó szellemű vonósokat. A Vox Luminis világhírű énekegyüttes két tagja, Tóth Zsuzsi és Hegyi Barnabás (aki nem mellesleg a Mátyás-templom zenei vezetője is) az énekesekkel a napi hangképzés mellett csodálatos Alessandro Scarlatti kórusműveket is kidolgozott. Edőcs Fanni, Lachegyi Anna, jómagam és Pásztor Nóra barokkfuvola-művész pedig zenekari darabokkal és egyéni hangszeres oktatással töltöttük az igen intenzív hetet. Lachegyi Anna segítségével, aki Hágában csellistaként és gambásként is igen aktív, a mélyvonósok betekintést nyerhettek a különböző hangszerek és hangszerkezelési módok változatos világába, amiről egy a korabeli ábrázolásokat is vizsgáló esti előadáson is szó esett.
A kurzusunk iránti lelkesedést az új és visszatérő hallgatók nagy száma mellett az is jól mutatja, hogy az elmúlt év közös koncertjeinek sikerein felbuzdulva a kurzushallgatók kezdeményezésére egy kis közösség is alakult, amely „Csodaforrás Alternatív Régizenei Egyesület” néven két együttest, a Super Librum énekegyüttest és a 21. század barokk zenekarát is magában foglalja és ebben az évben már a nyári események szervezését, lebonyolítását is vállalta.
Külön öröm számomra, hogy a Régizenei Nyári Akadémia munkájában több zenetudós, köztük a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében dolgozó két kollégám is aktívan részt vesz. A fenti egyesület tagja ugyanis Németh Zsombor, a Bartók Archívum munkatársa és a Simplicissimus kamaraegyüttes vezetője, valamint Kiss Eszter Veronika zenetudós, barokkhegedűs is, akikkel együtt dolgoztunk a zenekari és kamaraműveken. A zárókoncertek hallgatósága pedig Tóth Emese Gyöngyvér, a Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársának csodálatos szopránhangjában is gyönyörködhetett.
A zárókoncertek egyébként tavaly óta a Szendendrei Teátrummal való gyümölcsöző együttműködésnek köszönhetően ebben az évben is egy három napos szentendrei barokk „minifesztivál”, a „Barokk Udvarlás” keretein belül szólalhattak meg.
Kurzusszervezőként visszatekintve azt hiszem szebb és jobb nyári eseményeket nem is kívánhatnék, így bizakodva kezdek hozzá a következő Régizenei Nyári Akadémia szervezéséhez.
Illés Szabolcs
Fotók: Weszelits András