|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
19. századi, alföldi, katolikus kántorkönyvek fakszimile közreadásának bemutatójára került sor a Zenetudományi Intézetben 2023. szeptember 28-án, Szent Mihály arkangyal ünnepének előestéjén. A lelkes hallgatóságot a ház igazgatója, Richter Pál köszöntötte, majd pár szóban utalt a kéziratos énekeskönyvek növekvő jelentőségére a 18–19. századi egyházi ének kutatásában. A kéziratok tulajdonosa és a kötet egyik közreadója, Harangozó Imre – tanár, néprajzkutató, az MMA levelező tagja – röviden ismertette a forrásoknak a Békés megyei Újkígyósra vezető történetét, ízes beszédével és személyes pillanatokkal gazdagítva mondanivalóját. A kötetet szakmai szempontból Papp Ágnes zenetörténész, egyházzenész – a BTK Zenetudományi Intézetének munkatársa – méltatta. Ha a viszonylag késői, nem a régiségek közé tartozó, kántorkönyv jellegű forrásanyag sokáig kívül is esett a magyar zenetörténeti kutatás látókörén, történeti, magyar egyházzene-történeti értéke mára már kétségbevonhatatlan, és a kellő történeti távlatunk is megvan ahhoz, hogy az énekeskönyv-nyomtatványok árnyékában megbúvó kántorkéziratokat értékelhessük, feldolgozhassuk. Jelen kötet is bizonyítja, hogy nem pusztán egy megkövült repertoár rögzítéséről van szó, hanem a tényleges, mindennapos kántori gyakorlat dokumentálásáról, ami számos, a korabeli hivatalos énekeskönyvekben megjelent és meg nem jelent énekhez, valamint orgonaletétjeikhez kapcsolódó kérdés megválaszolására nyújt alkalmat.
A bemutatót keretezte, színesítette, hogy a most megjelentetett kéziratok kottás anyagából ízelítőt adott Richter Pál zongorakíséretével Kővári Réka, a kötet egyházzenész-kántor közreadója. A zenei szempontból széles palettájú anyag szinte minden csoportjából elhangzottak darabok vagy legalább részletek. Így hallhattunk népéneket (a Mennyből az angyal díszített dallamán), kántori szerzeményeket, ún. pásztormise-részletet, valamint Michael Haydn német miséjéből népénekké vált tételt magyarítva. A szemelvények forrása a legnagyobb, legtöbb kottát tartalmazó adai kántorkönyv volt (például a nyitó Rorate introitus műzenei megfogalmazása), de felhangzott a második, Jászfényszarun összeállított kántorkönyv egyetlen kottás, orgonakíséretes halottasa is. A csupán énekszövegeket tartalmazó harmadik, újkígyósi énekeskönyvből kivetítve olvashattak a jelenlévők egy olyan éneket, amelyben a kígyósiak a Hétfájdalmú Szűzanyához fordultak türelmet kérve kínjaik elviseléséhez az A keresztfához megyek népének dallamán.
A kötet az alábbi hivatkozáson belül elérhető: https://zti.hu/index.php/hu/hirek-esemenyek/115-2023/1108-megjelent-harom-19-szazadi-alfoldi-keziratos-enekes-es-kantorkonyv-hasonmas-kiadasa
Szöveg: Kővári Réka, Papp Ágnes
Fotó: Németh István
A könyvbemutatón készült videófelvétel – az ott látott diákkal együtt – a Zenetudományi Intézet csatornáján megtekinthető.