|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7., Bartók terem, 2023. november 9. csütörtök, 15 óra.
A ZTI kiadványaként megjelent kötetet Richter Pál, zenetörténész, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet igazgatója és Kim Katalin, zenetörténész, a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet igazgatóhelyettese ismertették. Kim Katalin a könyv bevezető gondolatát ragadta meg a Taraf De Haidouks együttes „Turceasca” című számának vetítésével, amely jól szimbolizája a globalizáció és a multikulturalizmus jelenségét, mert a napjainkra világhírűvé vált dél-romániai falusi cigányzenekar játéktechnikája egyaránt tartalmaznak népi, dzsessz sőt klasszikus zenei elemeket.
Ezen túlmenően és ehhez kapcsolódóan Kim Katalin kiemelte a könyv azon gondolatmenetét, miszerint fontos kihangsúlyozni, hogy az ősi, népi és nemzeti kategóriák mennyire más ideológiai és kulturális tartalmat hordoznak a különböző népcsoportok értékrendjében. Richter Pál a hagyományőrzés és a hagyományozódás eltérő jellegét emelte ki az ismertetőjében, rámutatva arra a tényre, hogy a hagyományos kultúrában élőknek a 19–20. században is a népi hangszerek értéke éppenséggel nem azok múltbelisége volt, hiszen azokat nem érezték réginek és idegennek, mert amikor ez elkövetkezett, akkor lecserélték azokat először a divatosabb, később pedig a modernebb gyári hangszerekre. Ezen túlmenően Richter Pál az autentikus (úm. történetileg hiteles) és az autenticitás jelenségkörének vizsgálatát emelti ki a kötetből, amely rámutat, hogy bár az autentikusság egy olyan kategória, amely általános elfogadottságnak kellene örvendjen, és amely nem önmagában válik autentikussá, a valóságban leginkább egy külső, hatalommal rendelkező aktor vagy gyakorlat teszi azzá és annak eldöntése, hogy valami autentikus vagy nem, sokkal inkább politikai és kultúrtörténeti, mintsem tudományos kérdés. Mindkét zenetörténész kihangsúlyozta, hogy a könyv képanyaga, Legeza László munkája, milyen nagy mértékben összhangban van a könyv tartalmával, megkönnyítve és olvasmányossá téve ezáltal a rengeteg adatot és szerteágazó gondolatmenetet.
Szöveg: Brauer-Benke József
Fotó: Szabó Bálint
 |
 |
 |
 |
 |
 |