|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
2023. november 28-án és 29-én Pozsonyban, a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport négy tagja (Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella, Göbölösné Gaál Eszter, Nagy Torma Julianna) részvételével került sor az Early Music in Central Europe: Collaborated Research, Migrating Sources, Transregional Connections elnevezésű, a Visegrád+ pályázat keretei közt működő nemzetközi kutatócsoport első szakmai találkozójára. Az idén indult projektet, legalábbis annak előzményeit voltaképpen a szükség hívta életre: a világjárvány ideje alatt a középkori liturgikus egyszólamúság, a gregorián ének és gregorián paleográfia régóta együttműködő cseh, szlovák és magyar kutatói az együttműködés virtuális terébe kényszerültek. A másfajta kommunikáció azonban olyannyira jól működött, hogy az addig többé-kevésbé kötetlen szakmai beszélgetések hivatalosabb – ám még mindig virtuális – szintre emelkedhettek. Ekkor jött létre az Early Music in Central Europe (EMCE) online fórum, amely a zenei medievisztika legrangosabb nemzetközi, ugyanakkor közép-európai témákkal foglalkozó kutatóit hívta meg előadónak, és szervezett előadásaik köré szakmai diskurzust. A Visegrád+ pályázat nemcsak újabb szintet lépett e folyamatban, hanem vissza is hozta a lengyel fél bekapcsolásával immár négytagúvá bővült társaságot a valóságos térbe.
A szlovák házigazda Eva Veselovská, a prágai Hana Vlhová-Wörner, a varsói Irina Chachulska és a magyar Czagány Zsuzsa által vezetett négyes találkozója a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria tanácstermében zajlott, s az előadások, kerekasztal-beszélgetések mellett két különleges programot is magába foglalt: a Galéria esti bejárását, beleértve a titkos, a látogatók előtt általában elzárt tereket, folyosókat, amelyeken maga az igazgató, a kiváló szlovák művészettörténész, Dušan Buran kalauzolta végig a társaságot, valamint a Szlovák Nemzeti Levéltár meglátogatását, ahol a magyar résztvevők – sok egyéb forrás mellett – a szívüknek különösen kedves 15. századi pozsonyi liturgikus kottás kódexek közül kettőt is meglapozhattak.
A találkozó szakmai része hasznos, sok szempontból inspiráló volt, ám magán hordozott néhány „elsőbálozós” hibát, mindenekelőtt egyfajta műfaji bizonytalanságot és felemásságot: a résztvevők többsége kerekasztal mellett zajló műhelybeszélgetésekre készült, rövid, olykor provokatív kérdésfelvetéseket tartalmazó prezentációkkal, amelyektől konstruktív vita kibontakozását remélte. Ilyennek szánta bemutatóját Paweł Figurski, aki a születőfélben levő Ritus Ecclesiae adatbázisról beszélt, hasonlóan Hana Vlhová-Wörner, aki azt nehezményezte, hogy a mai vezető nemzetközi gregorián gyűjtőoldalak nem mindig építik be adatrendszerükbe a közép-európai kutatás legfrissebb eredményeit. A résztvevők közül többen (Irina Chachulska, Gilányi Gabriella, Dominika Grabiec) a világi és szerzetesi kottás szertartáskönyvek, liturgikus hagyományok és notációtípusok korábban elképzelhetetlennek tartott egymásra hatásáról beszéltek, sokéves kutatói tabukat döntögetve. Czagány Zsuzsa azt feszegette, hányféleképpen és hányféle szinten lehet és érdemes a középkori kottás kódextöredékekkel foglalkozni. Gilányi Gabriella olyan összetartozó fragmentumok („testvértöredékek”) közelmúltbeli föltárásáról számolt be, amelyek egy, a Pozsony-Nagyszombat-térségben működő 15. századi műhely (szkriptórium) kottaíróhagyományának tanúi. A vitáknak, az ígéretesen induló dialógusoknak azonban rendre gátat szabtak a kicsit szervetlenül közbeékelt klasszikus konferenciaelőadások, amelyek után már nehéz, sőt, a szűkre szabott keretidők következtében gyakorlatilag lehetetlen volt visszakapcsolódni a vitaindító gondolatokhoz. Pedig bőven akadt volna még megbeszélnivaló forrásokról – kódexekről és töredékekről –, kottaírásokról és kutatási módszerekről, tipológiáról és terminológiáról, az adatbázisok összehangolásának módjairól, esetleg közös publikációs tervekről, amelyek mind egy cél felé mutatnak: hogy a közép-európai térség középkori és kora újkori zene- és művelődéstörténete és annak kutatása sokkal szervesebben épüljön be a nemzetközi tudományosságba, s hogy a Rajnától keletre fekvő régiókról végre lekerüljön a „periférikus” jelző negatív töltete. Mindezek ellenére a kétszer félnapos rendezvény rendkívül tanulságos volt, hiszen kijelölte a négyéves együttműködés és együtt gondolkodás főbb irányait és szintjeit, akár úgy is, hogy felvillantotta a nehézségeket, az oldásra váró feszültség-csomókat, a kompromisszumok lehetőségét. Ezeket kell majd szem előtt tartanunk, amikor pontosan egy év múlva a mi kutatócsoportunk látja vendégül a visegrádi négyeket.
Czagány Zsuzsa
További írások és videók a műhelykonferenciáról a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport honlapján:
https://ldzf.zti.hu/2023/12/04/regionalis-parbeszed-a-gregoriankutatasok-teren-gilanyi-gabi-irasa/
https://ldzf.zti.hu/2023/12/04/kutatocsoportunk-a-visegrad-nemzetkozi-muhelykonferencian-pozsonyban/
 |
 |
 |