|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Az IAH (iah-hymnologie.de) 2024. július 29. és augusztus 4. között Prágában tartotta kétévente esedékes nemzetközi tudományos konferenciáját mintegy 60 résztvevővel. A munkaközösség a liturgikus, gyülekezeti, templomi és vallásos ének és zene kutatásával és ápolásával foglalkozik a történetitől a kortársi egyházi énekanyagig és énekeskönyvekig, nemzetközi, felekezetközi és interdiszciplináris platformon. Jóllehet az IAH tagságában 31 ország képviselteti magát Izlandtól Taiwanig, Finnországtól Dél-Afrikáig, az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, a témákban és az aktivitásban is folyamatosan érzékelhető az európai túlsúly. Érthető tehát, hogy a társaság mindig is szorgalmazta a brit és tengeren túli Hymn Socety-k működését és az azokkal való kapcsolattartást. Az IAH 1959-es alapításának hetvenedik évfordulójához közeledve a prágai konferencián útjára indították az „IAH History” projektet, mely a magyar zenetörténészek számára is tartogat érdekességeket. Az 1970-es és 1980-as években a magyar himnológia ugyanis korszakos egyéniségein (Csomasz Tóth Kálmán, Czeglédy Sándor, Papp Géza, Schulek Tibor és mások) keresztül nagy tekintéllyel volt jelen a testületben; olyannyira, hogy 1983-ra Budapest kapta a 12. nemzetközi tudományos konferencia rendezési jogát.
Az idei prágai tudományos tanácskozásra a vendéglátó városhoz illő tematikát jelöltek meg a szervezők: Több mint 500 éve nyomtatott és élő egyházi énekek. Az 1501-ben megjelent cseh énekeskönyv és hajtásai. A délelőttökön meghívott előadók, különböző tudományterületek (liturgia-, irodalom-, nyelv-, könyv-, zenetörténet) és résztémák specialistáinak a főtémához, a cseh protestáns felekezetek népnyelvű énekeihez kapcsolódó nagyelőadásait hallgatták a résztvevők. A közép-európai történetet a világegyházra tágította ki a Moravian Church Karib-térségi provinciájából érkezett tiszteletes és zeneigazgató, Mikie Roberts prezentációja. Délutánonként párhuzamos szekciókban kötetlen tárgyú előadások hangzottak el. Az egyik német nyelvű szekcióban tartott előadást Papp Ágnes is, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete Magyar Zenetörténeti Osztályának munkatársa olyan magyarországi 16–17. századi, kora protestáns, illetve katolikus énekekről, amelyek forrásaként bizonyítottan a 16. századi utrakvista és a cseh testvérek felekezetéhez tartozó énekeskönyveket lehet megjelölni.
A konferenciának az Univerzita Karlova pedagógiai fakultásának Prága Nové Mĕsto negyedében található épülete adott otthont, a kísérőprogramoknak a környékbeli templomok biztosítottak méltó, inspiráló helyszínt. A tudományos részhez szervesen illeszkedtek az énekeskönyv-bemutatók, a koncert, a Strahovi Könyvtár meglátogatása, a „paper-less singing” workshop, az istentiszteletek és a közös éneklések. A minden szempontból kiemelkedő „Hymn Festival” programján (szerkesztők: Miklós Réka, Tomáš Slavický és Ladislav Moravetz) a közép-európai régió késő középkor és a reformáció óta közös dallamai hangzottak fel szakszerű ismertetésekkel váltakozva. A több mint 500 év távlatában, a latin mellett számos nemzeti nyelven kultivált és ma is élő egyházi énekeket a kézbe adott éneklapok alapján, orgonakísérettel a konferencia résztvevői szólaltatták meg soknyelvűen „rögtönözve” több mint egy órán keresztül. A korai cseh reformáció és a cseh egyházi ének „hőskoráról” alkotott képet mélyítette el a szakemberek vezette két tartalmas kirándulás a huszita mozgalom fellegvárába (Tábor), a Husznak menedéket nyújtó vidékre (Kozí hrádek), a cseh testvérek működtette nyomda és mecénásának emlékhelyeire (Králice, Námĕšť nad Oslavou).
Papp Ágnes
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |