|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
A Magyar Kultúra Napján Dunapatajon ünnepélyes könyvbemutatón vett részt a Zenetudományi Intézet két munkatársa, Kővári Réka és Erdélyi-Molnár Klára. A 2024-ben megjelent Dunapataji népdalgyűjtemény című kötet Végvári Rezső 1970-es években végzett gyűjtésének maga készítette, gondosan összeállított, gazdag válogatása. A bemutatót igen színes kulturális program keretezte, amelynek során a könyvben szereplő dalok közül is elhangzott néhány. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a szerző özvegye is.
A Magyar Kultúra Napját 2025-ben a kalocsai-sárközi Dunapatajon nagy ceremóniával ünnepelték az egykori unitárius templomból múzeummá alakult épületben, a gyönyörű kazettás mennyezet alatt. A háromezer fős település és környékének apraja-nagyja szerepelt az igen színes ünnepi műsorban: gyermek és felnőtt néptáncosok, népdaléneklők, népzenészek, furulyások, vers- és mesemondó. A környék zenei és táncos hagyományát, illetve Kodály Zoltán nevezetes műveit megidéző műsort Szűcsné Török Ilona, a Dunapataji Népdalkör és Hagyományőrző Egyesület vezetője állította össze.
Az esemény középpontjában Végvári Rezsőnek az 1970-es évek első felében Dunapatajon végzett népzenei gyűjtéséből még általa összeállított gazdag válogatás, a Dunapataji népdalgyűjtemény c. kötete állt. A gazdag válogatás, amely huszonhét énekes adatközlő százhetven dalát tartalmazza, a HUN-REN BTK ZTI és Dunapataj község közös kiadásaként 2024-ben posztumusz – a szerző elhunyta után néhány hónappal – jelent meg. A könyv szerkesztői, a Zenetudományi Intézet munkatársai, Erdélyi-Molnár Klára és Kővári Réka részletesen ismertették a kötet létrejöttének történetét és körülményeit. A Végvári-gyűjtés néhány archív hangfelvételéről a jelenlévők újra hallhatták édesanyjuk, rokonaik, ismerőseik éneklését.
Ám a könyvismertetést keretező programban néhány további dal is felcsendült a bemutatott könyv anyagából. A Dunapataji Népdalkör, valamint a Fényes Csillag citerazenekar is megidézte a fél évszázada Végvári Rezső által rögzített dalkincset. A táncok és néhány népdal zenekari kíséretét Wolfárt László és népzenész barátai szolgáltatták. Az esemény kezdetén Szabó László nyugalmazott iskolaigazgató, önkormányzati képviselő köszöntő beszéde kötötte össze a múltat a jelennel. Az ünnepség végén Schill Tamás Péter, a múzeum igazgatója, valamint Dusnoki Csaba polgármester köszönte meg a fellépőknek és az egykori dunapataji lakos özvegynek, Végvári Rezsőné Ildikó asszonynak a közreműködést, illetve a kötet megjelenését.
Beszámolónk végén a műsorban elhangzott költemény utolsó sorait elevenítjük fel. Fodor András (1929‒1997) Három eskü című, korai művének első szakasza, Az énekmondó Kodály Zoltán személyét idézte elénk, aki maga többször is járt Dunapatajon. A nagyszerű dalos-zenés-táncos ünnepség, valamint az új kötet – amely visszaadja a településnek régi, szép dalait – e záró sorokat teljes mértékben alátámasztotta.
„Őrködj szikáran, ősz zenész,
barátodért is pártot állva.
S maradj velünk, hogy általad
szeresse még e nép a sorsát;
hogy nem veszett el, megmaradt
a dalban-élő Magyarország!”
Kővári Réka
A fényképeket készítette: Kővári Réka és Erdélyi-Molnár Klára
Dunapataji Fényes Csillag citerazenekar
Kővári Réka
Erdélyi-Molnár Klára és Végvári Rezsőné Ildikó asszony
Dunapataji Népdalkör és Hagyományőrző Egyesület