|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Gilányi Gabriella, Töredéktől a műhelyig. Egy 15. századi Graduale Strigoniense rekonstrukciója
/ From Fragment to Workshop. Reconstructing a 15th-Century Graduale Strigoniense. Resonemus pariter 4. Műhelytanulmányok a középkori zenetörténethez. Sorozatszerkesztő: Czagány Zsuzsa. Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztály, 2025, pp. 400.
Több olyan hazai zenei kódex ismert, amely hiányos, viszont nagyobb egység, csonka korpusz és/vagy jelentékeny mennyiségű töredékanyag maradt fenn belőle. A most megjelent kötet arra keresi a választ, mit árul el kisebb számú fennmaradt fragmentum az egykori anyakódexről, hol húzódnak a megismerés-azonosítás határai a töredékkutatásban, azaz mekkora részből rekonstruálható az egész?
Gilányi Gabriella évek óta foglalkozik egy izgalmas kottás töredékcsaláddal, amely nyolc pergamen fólióból áll: mindössze ennyit sikerült összegyűjteni a már nem létező anyakódexből. A fragmentumok egy 15. századi, reprezentatív kiállítású magyarországi eredetű graduále maradványai, amelyet könyvkötészeti alapanyagként hasznosítottak újra a tartalom elavulása után. A kutatás és az azonosítás aprólékos folyamata – az őrzőkötetek és a pergamen levelek kodikológiai, liturgikus-tartalmi, dallami, zenei paleográfiai és intézménytörténeti vizsgálata – nem várt eredménnyel zárult: feltárult az anyakódex háttere, eredete és kapcsolata egy sor rokon forrással (kódexek és kódextöredékek). A töredékcsalád utáni nyomozás tehát az eredeti célt messze túlszárnyalva új fénytörésbe állítja a Magyar Királyság késő középkori zenei kódexművészetét.
A színesen illusztrált, kétnyelvű könyvből az NKFIH Mecenatúra pályázat támogatásával magyar és angol internetes kiadvány is készült, amely szabadon elérhető itt: https://resonemus.zti.hu