|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
A budapesti Bartók Archívum két új, összetartozó kiadványa ‒ a Bartók-összkiadás 10. kötete (Népdalfeldolgozások énekhangra és zongorára, közr. Lampert Vera és Biró Viola), valamint a Lampert Vera tiszteletére készült tanulmánykötet (Bartókról, népzenéről, zenetörténetről, szerk. Biró Viola és Vikárius László) ‒ zenei példákkal kísért bemutatójának színhelye volt 2025. június 24-én a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetének Bartók Terme. A kötetpárt szorosan egymáshoz fűzi a tanulmánykötet Ünnepeltjének, Lampert Verának, a Bartók Archívum munkatársának (1969‒1978) és a bostoni Brandeis Egyetem zenei könyvtárosának (1983‒2014) személye.
Kim Katalin, a Zenetudományi Intézet igazgatóhelyettese köszöntő szavai után a megjelenteknek Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője, a Bartók-összkiadás főszerkesztője nyújtott áttekintést a sorozat Somfai László által elindított közreadói munkálatainak történetéről, már megjelent és előkészületben lévő köteteiről.
A 2024 novemberében napvilágot látott, Bartók népdalokra épülő zongorakíséretes szólóénekeit tartalmazó kötetet a közreadók, Lampert Vera és Biró Viola ismertették. Lampert Vera beszámolt a kötet keletkezésének történetéről, a Révész Dorrit közreműködésével készült első formától a végleges változatig, ismertette a kötet főszövegének anyagát, és szemléltette a közreadott népdalfeldolgozások nyelvi, terjedelembeli és forrásanyaguk tekintetében is kivételes változatosságát. A népi forrásból kiinduló szólóének‒zongora feldolgozások Bartók életének négy évtizedét fogják át. A legkorábbi, a Székely népdal, 1904-ből való, A férj keserve című népdalfeldolgozás pedig Bartók utolsó befejezett alkotása. Utóbbi mű forrásdala elhangzott a közreadói ismertetés keretében, eredeti, ukrán nyelven, Papp Viktor előadásában, aki összehasonlító példaként az „Elindultam szép hazámból” feldolgozásának négyféle, különböző célra – házimuzsikálásra és koncertelőadásra készült – különböző időből való változatát is előadta.
Biró Viola mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a kötet meglepően nagy arányban tartalmaz Bartók életében kiadatlan műveket. A tizennégy dalsorozatból kilenc kizárólag kéziratos formában maradt fenn. Ezek, illetve néhány korábban ismeretlen műváltozat alkotják a kötet függelék-anyagát. Köztük több olyan kompozíció megismerésére nyílik lehetőség, melyeket Bartók különösen súlyos személyes tartalmuk miatt tartott vissza életében a nyilvánosságtól. Az új összkiadáskötet társközreadója a kiadvány egyik legnagyobb értékét abban látja, hogy együtt közli Bartók dalainak, pontosabban a dal műfajának helyébe lépő népdalfeldolgozásainak minden ismert darabját, ami lehetővé teszi a műfaj jelentőségének és stiláris átalakulásainak vizsgálatát.
A Bartók Archívum Lampert Vera tiszteletére készült magyar és angol nyelvű tanulmányokat tartalmazó kötetét Komlós Katalin, a Zeneakadémia professzor emeritusa mutatta be. Személyes hangvételű ismertetése lényeglátó összegzést adott a három nagy ‒ Zenetörténet, Népzenetudomány és Bartók ‒ fejezetet felölelő kötet egészéről, és egyenként is megvilágította a tizenhét tanulmányt, kiemelve azok legfontosabb közlendőit. Ismertetése bevezetésében összefoglalta Lampert Vera szakmai életútját, aki munkájával, példájával, s különösen Bartók népdalfeldolgozásainak először 1980-ban publikált, ma már kibővített változatban és angol nyelven is hozzáférhető forrásjegyzéke által minden Bartók zenéjével foglalkozó muzsikust és kutatót konkrét értelemben és közvetlen módon juttat el a zeneszerző legfontosabb ihletforrásához, a népzenéhez. Közreműködésével ‒ tanúsítja az ünnepi tanulmánykötettel együtt most bemutatott összkiadáskötet is ‒ a távolból folyamatosan segíti a Bartók Archívum nagy vállalkozását, Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadását.
A kettős kötetbemutatót rövid koncert zárta le. A Zeneakadémia ének szakos volt és jelenlegi hallgatói, Mórocz Virág, Nemes Barbara Noémi és Papp Viktor olyan műveket adtak elő, melyeket a közreadókkal együtt választottak ki elsősorban korábban kiadatlan dalokból és publikált műveknek most már kézbe vehető autentikus változataiból. Elhangzott a Kodállyal közösen kiadott Magyar népdalok három számából és a folytatásaként készült második füzet egyik dalából még a sorozat kiadásának évében, 1906-ban koncertelőadásra összeállított kisebb ciklus (Nemes Barbara Noémi), a valószínűleg 1907-ben komponált Négy szlovák népdal eredeti formája, az „új”, Thomán István hagyatékából előkerült második tétellel (Mórocz Virág), a vázlatos kéziratban fennmaradt, feltételezhetően 1912-ben írt Kilenc román népdal 5. és 8. száma (Nemes Barbara Noémi), a Nyolc magyar népdal 6., 7. és 8. száma (Papp Viktor), melyeknek korai, tenor hangra írt változatát is közli a kötet, és az 1945-ben Kecskeméti Pálnak ajánlott tréfás alkalmi mű, A férj keserve(Papp Viktor). E ritkán vagy most először hallott művek betanításában kulcsszerepet játszott, és zongorán közreműködött Szabó Ferenc János.
Pintér Csilla Mária
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |