|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Fragment catalogue
The Early Music Department’s Fragment database contains the 12th‒16th (in some cases 17th‒18th) century notated liturgical codices from the medieval Hungary to have survived in fragments. Its basis is a descriptive catalogue of 655 fragments, alongside 131 full sources, issued by Janka Szendrei in 1981. Since then it has almost doubled in size and continues to grow. The descriptions are designed to serve in an up-to-date way the purposes of medieval studies, notably medieval music studies and source research. The basic codex details and palaeographic data for each item ‒ genre, provenance, type of notation, place and time of discovery, whereabouts (collection and registration data), historical and bibliographic features ‒ are noted, along with detailed, accurate melodic and music-palaeographic portrayals. This means (1) giving in detail the liturgical content of each fragment, emphasizing major characteristics important to assigning it to a tradition, (2) identifying and submitting in transcription the melodies and other musical variants for the given region and tradition, and (3) identifying the type of the notation, designating its place among the basic medieval notation types and the Central European varieties of these.
Extra care in structuring the database has been taken with fragments of a single manuscript source or those that could originate from a known codex from Hungary. Among the main aims is to recombine virtually the fragments of collections from various cities and even countries. Such virtual reconstruction is fostered by the integration of the Fragmenta into the similarly intended CANTUS INDEX international database system.
