A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
A Zenetörténeti Múzeum korábbi kiállításai
Magyar hegedűkészítők. A Kónya család és a tanítványok
Időszaki kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 7. termében
Kurátor: Baranyi Anna
A kiállítás megtekinthető: 2015. október 1-től
A háromgenerációs, jelentős magyar hangszerkészítő család első tagja, Kónya István (1919–1999) autodidaktaként kezdte. Hangszereire a Tátrai vonósnégyes és David Ojsztrah figyelt fel, majd Yehudi Menuhin adta a döntő inspirációt ahhoz, hogy negyvenöt évesen az olaszországi Cremonában folytassa tanulmányait. Diplomája megszerzése után hazatért és tatai műhelyében dolgozott. Mindkét fia a nyomdokába lépett. Az idősebb, István (szül. 1946), szintén Cremonában tanult, és ott Stefano Conia néven szerzett hírnevet magának. A mester második fia, Kónya Lajos (szül. 1948) viszont hazájában maradt, itt tanult és nyitott műhelyt. A család harmadik generációjának egyik ága (ifj. Stefano Conia, szül. 1975) Cremonában, a másik (ifj. Kónya Lajos, szül. 1977) Budapesten működik.
A Kónya hegedűkészítők hatása túlnyúlik a szűkebb családi kereteken. Stefano Conia nagyszámú külföldi tanítványt nevelt Cremonában, de a Magyarországon működő Kónya Lajosnak és fiának is vannak tanítványai, így Tassy András és Baki Róbert.
Kiállításunkon a Kónya család és magyarországi tanítványainak munkásságába nyújtunk betekintést hangszerek, diplomák és díjak, valamint fényképek és tárgyi emlékek segítségével.
Képek a kiállításról:
Képek a kiállításmegnyitóról (2015. október 1.):
Rendezte: Baranyi Anna
Kivitelezték
az MTA BTK Zenetudományi Intézet Zenetörténeti Múzeumának munkatársai: Baranyi Anna, Gerő Péter
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Internetes változat: Gombos László