|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Régi Zenetörténeti Osztály
Az osztály alaptevékenysége az 1700 (kivételesen 1800) előtti magyar és közép-európai zenetörténet kutatása, különös tekintettel a liturgikus ének gyakorlatára és elméleti hátterére. Mivel a terület forrásai nehezen hozzáférhetők, kulcsszerepe van a kutatás hátterét biztosító másodlagos forrásgyűjteményeknek, másolatoknak, átírásoknak és a belőlük létrehozott adatbázisoknak. Az osztály évtizedek óta gyarapítja mikrofilmarchívumát, dallamtárait és digitális forrásgyűjteményét, illetve szisztematikusan bővíti a kutatáshoz kapcsolódó szakirodalmi segédkönyvtárát.
Az osztály munkatársai rendszeresen közzéteszik kutatási eredményeiket hazai és külföldi szakfolyóiratokban és más kiadványokban, illetve egyes kutatási projektjeikhez, gyűjteményeikhez nagyszabású kiadási tervek kapcsolódnak. Legjelentősebbek ezek közül az antifónák, responzóriumok és ordinárium-dallamok teljes repertóriumának kiadásai, illetve a Musicalia Danubiana közép-európai zenei forráskiadvány-sorozatban megjelenő liturgikus kéziratok. A zsolozsmakutatáshoz kapcsolódik a CAO-ECE sorozat köteteinek hagyományos és internetes publikálása, a misekutatáshoz pedig a Gradualia-projekt forrásinventáriumainak online közzététele.
A gregoriánkutatás nemzetközi jellegével összhangban az osztály intenzív nemzetközi együttműködés keretében folytatja kutatásait. Részt vesz az IMS Cantus Planus munkacsoportjának konferenciáin és kiadványaiban, a múltban e konferenciáknak számos esetben Magyarország adott otthont. Az osztály munkatársai együttműködést folytatnak német, osztrák, lengyel, szlovák és szlovén kutatókkal, és számos nagy nemzetközi projektben vesznek részt (Cantus, Antiphonaria, Historiae, Corpus Hollandrinum).
Az Isztambuli Antifonále, folió 94v, Húsvét vasárnap
