Zenetörténeti Múzeum
|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
A Zenetörténeti Múzeum korábbi kiállításai
"Hangszer vagy műtárgy?" - A Könnicke-fortepiano restaurálása
Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 7. termében
Kurátor: GERŐ Péter
IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS
A kiállítás megtekinthető: 2019. november 28-tól 2020. november 29-ig MEGHOSSZABBÍTVA 2021. október 31-ig
Johann Jacob Könnicke (1756 k.–1811) 1796-ban készült fortepianóját 2015-ben vettük át a Pécsi Janus Pannonius Múzeumtól, ahová 1959-ben került Gábor Jenő (1893–1968) festőművész tulajdonából.
A nemzetközi viszonylatban is jelentős értéknek számító fortepiano restaurálását az NKA támogatásának segítségével végeztük a Zenetörténeti Múzeum restaurátor-műhelyében. A működésképtelen hangszer erősen leromlott állapotban volt, tulajdonosai nem sokat törődtek a felújításával. Az viszont hangszertörténeti szempontból szerencsés körülménynek tekinthető, hogy az évszázadok alatt nem végeztek rajta jelentős átalakításokat. A beavatkozások elsősorban a húrozat karbantartására terjedtek ki, és nem érintették az egyéb fontos részeket. A hangszer tehát túlnyomó részben eredeti elemekből állt, így lehetőség nyílt az eredeti állapot teljes helyreállítására, beleértve a mechanikát és a működéséhez szükséges egyéb alkatrészeket is.
A restaurálás során számos érdekes szakmai problémával szembesültünk. Egyik legnagyobb odafigyelést a vékony, mindössze 3 mm vastagságú rezonánslap kibontása igényelte: több darabra volt törve, ragasztási illesztései szétnyíltak, továbbá a húrnyomás következtében a rezonánslap meghullámosodott. Mindezeket és a további különleges restaurátori folyamatokat a dokumentációs fotók segítségével mutatjuk be.
A kiállítást rendezte: GERŐ Péter
Társkurátor: BARANYI Anna
Restaurátor: GERŐ Péter
Műtárgyfotók: TIHANYI–BAKOS Fotó Stúdió
Angol fordítás: Malcolm SHARPS
Támogatók: NKA, Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Képek a kiállításról:
Képek a megnyitóról:
Képek a konferenciáról:
