A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
A Zenetörténeti Múzeum aktuális kiállításai
A magyar zongoragyártás fénykora - Beregszászy Lajos emlékkiállítás
Kiállítás a Zenetörténeti Múzeum 7. termében
Kurátor: BARANYI Anna
A kiállítás megtekinthető: 2017. szeptember 28-tól 2018. február 17-ig MEGHOSSZABBÍTVA 2019. szeptember 22-ig
Beregszászy Lajos (Békés, 1817. január 15. – Budapest, 1891. március 4.) a legismertebb és legeredményesebb magyar zongorakészítő, a mesterséget Temesváron, Debrecenben és Pesten tanulta. Az előírt vándorlás során Bécsben, Hamburgban, Párizsban és Londonban dolgozott, majd 1844-ben Bécsben Mata Ferenccel társulva nyitott műhelyt. Zongoráit az 1845-ös bécsi, az 1846-os pesti és az 1854-es müncheni iparmű kiállításon is bemutatta. 1846-ban kérte felvételét a pesti hangszerkészítők céhébe, ahova mesterként 1847 jegyezték be. Az 1850-es években már Magyarország legnagyobb zongoragyárának tulajdonosa, 35 éves működése alatt mintegy 1500 zongorát készített. 1868-ban elnyerte a Magyar Királyi Udvari Zongorakészítő címet. Hangszereivel számos világkiállításon szerepelt: 1855 Párizs, 1862 London, 1867 Párizs, 1871 London, 1873 Bécs, 1878 Párizs. Az általa feltalált és 1872-ben a bécsi Bösendorfer-Ehrbar részvénytársaságnak eladott csellórezonáns szabadalmát napjainkban is használják a zongorakészítésnél.
Kurátor: BARANYI Anna
Közreműködő: BRAUER-BENKE József, BORZ Zsófia
Restaurátor: GERŐ Péter
Hangszerészek: DERZSI-PAP Álmos, KOVÁTS Balázs, HORVÁTH Gábor, SZABÓ Zsolt, UNGER Attila
Támogató: MTA BTK ZTI
Képek a kiállításról:
Képek a konferenciáról:
Képek a megnyitóról: