|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Corpus Antiphonalium Officii ‒ Ecclesiarum Centralis Europae (CAO‒ECE)
- The project began in the 1980s.
- Its aims are to explore the medieval office rites of the Central European region, organize them into databases, subject them to comparative analysis, and publish them;
- Separation of essential elements of the tradition from incremental ones, and to reconstruct the system of sources, source groups, traditions and sub-traditions, based on the whole corpus of chants;
- Definition of the complete “ideal” office repertories, preserving at the same time the differences and variants of the individual sources;
- Introduction of a new approach to research methodology, in which the medieval system of offices is seen as an organic whole and its single sources as individual manifestations of this.
- Chronology:
- 1988: the first “experimental” preliminary volume presenting the CAO‒ECE and the Advent offices of 14 Central European dioceses (László Dobszay and Gábor Prószéky).
- 1990‒2014: twelve single volumes with the offices of Salzburg, Bamberg, Prague, Esztergom, Kalocsa-Zagreb, Transylvania-Nagyvárad, and Aquileia, surveys of sources and accounts of the main features in each tradition (László Dobszay, Zsuzsa Czagány, Andrea Kovács and Gabriella Gilányi).
- 2006: Continuing: production of an online CAO‒ECE version with extra search options (Gábor Kiss).
- 2015: incorporating the CAO‒ECE into a uniform system for international plainchant internet databases (cantusindex.org; hunchant.eu).
The CAO‒ECE research project instigated by László Dobszay at the Institute of Musicology of the Hungarian Academy of Sciences, with its associated working group, set about a monumental task in 1988. It aimed both to document, study and assess the musical items found in the sources of the Office liturgy from medieval Hungary, and to study and reconstruct the Office rites from the whole of Central Europe, taking into account every musical items of every surviving sources of a given Office tradition. The project, which met with a strong response from abroad, was the first effort to capture the relation system of medieval liturgical traditions through the Office liturgy in an entire European region, and within the medieval rites, the relations among source groups and individual sources. So far there have appeared 13 volumes in Latin and English covering reconstruction for the medieval Office liturgies of church centres at Salzburg, Bamberg, Prague, Aquileia, Esztergom, Kalocsa/Zagreb, and Transylvania/Nagyvárad. The corpus of the volumes consists of the full repertory of the temporale and sanctorale sections of each tradition in two-step system: the “ideal” form of this in tables, with notes and comments on the differences and individualities of sources included. The introductory studies, having summarized the principles of the CAO‒ECE programme, discuss the rite (and its sub-traditions) and sources included, in the context of broader ecclesiastical history. Although the CAO‒ECE was based on utilizing the capacity of computers, it long continued to be published in book form. In 2001, Gábor Kiss devised the first online version, and in more recent years (taking advantage of Hungarian-administered funding sources and opportunities: OTKA, NKFIH) took the first steps towards making the CAO‒ECE compatible with international Gregorian databases serving similar aims, so presenting it before researchers internationally. With today’s Internet form, the CAO‒ECE, similarly to the Gradualia database covering the sources for the Mass, fits in with the system of the Hungarian Chant Database introduced in 2015, which in turn links with the Cantusindex, the great international database network of the plainchant repertory of medieval Europe. Further details
