|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
2022. október 13-án Telegdi, Mossóczy és az Agendarius – Rítusok, népnyelvűség és lelkipásztorkodás a XVI. század végi Magyarországon címmel rendezett konferenciát a Földváry Miklós István vezette MTA-ELTE Lendület Liturgiatörténeti Kutatócsoport az ELTE-BTK Trefort-kerti kampuszában, a Zenei Tanszék Kodály-termében. Aktualitást a rendezvénynek egy új könyvmegjelenés adott: Telegdi Miklós püspök 1583-as Agendariusának modern közreadása. A tridenti zsinat után, két korszak határmezsgyéjén Telegdi műve a középkori esztergomi rituálehagyományt képviselő Obsequiale Strigonienséhez (1490) képest sok újat hozó reformkiadványnak számított. A könyvbemutatóval egybekötött és kerekasztal-beszélgetéssel záruló egész napos eseményen a témában érintett szakterületek képviselői tartottak előadást. Papp Ágnes, mint zenetörténész meghívott a rituále „hozzávalóival” foglalkozó délelőtti ülésszak keretében adott elő „A rituále énekei Magyarországon XVI–XVIII. századi énekeskönyvekben” címmel. Az agenda vagy rituále a középkorban és azután azokat a rítusokat tartalmazta, amelyek kívül estek a mise és a zsolozsma szokásos keretein, és végzésük nem volt püspöki kiváltság. A rituále egyes énekelt részei – köztük a halotti szertartás latin nyelvű énekei – csak kis számú, több szempontból is periférikus, kora újkori kéziratban maradtak az utókorra; megörökítésük körülményei ugyanakkor kellő alapot adnak arra, hogy azokban középkori maradványokat véljen fölfedezni a kutató.
