|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Németh István Csaba zenetörténész, a BTK Zenetudományi Intézet Magyar Zenetörténeti Osztályának munkatársa 2021. november 23-án a Pesti Vigadó Makovecz termében tartott előadást az MMA Művészetelméleti Tagozata „Mind magyarok vagyunk!” – Egység a sokféleségben című, a határon túli magyar művészeteket tematizáló új sorozatának első egynapos konferenciáján. A szervezők célja az volt, hogy minél több tájegység (Erdély, Felvidék és Délvidék) minél több művészeti ágáról (irodalom, zene, fotó, képző-, ipar-, film-, és építőművészet) beszéljenek határon túli gyökerekkel rendelkező előadók. Németh István Csaba „A legutóbb születettek kategóriája” – Csíky Boldizsár új művei címmel tartott előadást.
A streamelt változat visszanézhető a https://vimeo.com/646428506 linken (01:42:00-02:12:00). Az előadás előreláthatólag nyomtatásban is megjelenik majd. Kivonata itt olvasható:
„A legutóbb születettek kategóriája” – Csíky Boldizsár új művei
Egy 2015-ös interjúban Csíky Boldizsár saját műveinek stílusáról beszélve – a magyar népzene és a második bécsi iskola által ihletett kompozíciók, illetve az egyszerűbb hangvételű, többnyire vallásos kórusok mellett – külön stíluskategóriába sorolja, ezáltal pedig határozottan kiemeli művei közül „a legutóbb születettek kategóriáját” (a korszak Csíky számára a 2002-ben Balassi Bálint versére komponált, A fülemülének szól c. madrigállal kezdődik). A fenti szerzői önreflexió önmagában is figyelemre méltó és Csíky néhány további, szintén a stílusfejlődésére vonatkozó nyilatkozatával, illetve egyes elemzők (Terényi Ede, Selmeczi György) megfigyeléseivel kiegészítve vezet el a teljes, meglehetősen összetett kép megrajzolásához. Az azonban kétségtelen, hogy a 85. életévét taposó marosvásárhelyi zeneszerző az elmúlt két évtized folyamán korát meghazudtoló vitalitással ontja magából az új műveket, az életművet hagyományosan meghatározó műfajokban. Az előadás ennek a legújabb kori gazdag termésnek a számbavételére vállalkozik. Az énekkarokat a 2019 októberében Németországban megjelent nagyszabású antológia, a Válogatott kórusművek alapján tekinti át, mely 1959-től 2018-ig, egy híján 60 év kóruskompozíciót tartalmazza. A szimfonikus művek esete annyiban különleges, hogy közülük a 2017 nyarán írt Obsessiones a komponista szerint „valamiféle összefoglalás szeretne lenni, zenei képe sok évtized kísértő emlékeinek”, a zenei anyag intertextualitása pedig szinte követeli az időben visszafelé tartó haladást. A főbb állomások az Erdélyi rapszódia (2012), és különösen a Gulag szimfonikus emlékmű (2008), illetve a Concertatio (2007), végül az 1979-es főmű, A hegy című szimfonikus költemény. Az áttekintés a kamarazenei és a szólóhangszerre írott műveket is tárgyalja – Missa instrumentalis, Szillogizmus (2008), 2. és 3. vonósnégyes (2018) – ugyanakkor érinti Csíky Boldizsár műveinek játszottságát és esetenként kitér a zeneszerzőnek új előadókkal kialakult, műveket ihlető kapcsolataira is.
