|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
| Osztály: | Magyar Zenetörténeti Osztály |
| Fokozat, beosztás: | PhD, tudományos munkatárs |
| Email: | Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. |
| Szoba: | 133 |
| Telefon: | (1) 214-6770 / 133 |
Életrajz
Felsőfokú tanulmányait Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte, ahol zeneirodalom-tanár (1992), muzikológus (1995) és egyházzenész (1995) diplomát szerzett. Ugyanitt vett részt egyházzenei, majd zenetudományi doktorképzésben (1996–1999).
1992–1999 között először a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága ösztöndíjával, majd fiatal kutatóként volt a Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályának munkatársa; ugyanott segédmunkatársként dolgozott 2010–2018-ig. Emellett 2005 óta tanít zeneirodalmat a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskolában. 2019. szeptember 1-től a Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársa.
1996-ban a Kájoni-kódex (fakszimile és átírások) magyar-román közös kiadásában való közreműködéséért elnyerte a Román Akadémia Ciprian Porumbescu Díját. Az 1990-es évek második felében háromszor is Kodály-ösztöndíjban részesült, 2001-ben pedig Akadémiai Ifjúsági Díjat kapott. 2020 januárjában védte meg doktori értekezését a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Teória és praxis kettőssége a tonáriusban: A zsolozsma antifonális zsoltározása a közép-európai források tükrében címmel.
Pályakezdésekor aktív részese volt a Régi Zenetörténeti Osztályon készült háromkötetes antifóna-dallamtár munkálatainak (Dobszay L.–Szendrei J., Monumenta Monodica Medii Aevi, V: Antiphonen, Kassel–Basel: Bärenreiter, 1999). Később a gregorián zsoltártónusokat összefoglaló középkori tonáriusokkal és középkor utáni magyarországi zeneelméleti feljegyzésekkel foglalkozott. 2006–2016 között részt vett a „Traditio Iohannis Hollandrini” nemzetközi projektben (München, Bayerische Akademie der Wissenschaften, Musikhistorische Kommission – Warszawa, Instytut Sztuki Polskiej Akademii Nauk), amelynek feladata késő középkori zeneelméleti értekezések Közép-Európa területéről származó korpuszának kritikai közreadása volt. Ezen kívül kutatási területeihez tartoztak a 17. századi orgonatabulatúrák mellett a középkori kottás liturgikus töredékek, valamint a 17–18. századi magyarországi katolikus énekeskönyvek és egyházi énekek.
2000 óta az IMS Study Group Cantus Planus tagja, konferenciáinak előadója (Eger, 1993; Budapest, 2000; Wien, 2011; Venezia, 2014; Dublin, 2016). 2012-től tagja az Internationale Arbeitsgemeinschaft für Hymnologie-nak is.
Publikációk
Fontosabb publikációk
Ágnes Papp–Saviana Diamandi: Codex Caioni saeculi XVII (facsimile), Musicalia Danubiana, 14/A (Bucureşti, 1993)
Ágnes Papp–Saviana Diamandi: Codex Caioni saeculi XVII (transcriptiones), Musicalia Danubiana, 14/B [2 kötet] (Budapest, 1994)
„Zeneelméleti jegyzetek és tonárius Cserei János énekeskönyvében”, Magyar Zene 38/3 (2000), 253–306.
„A középkori ’magyar’ zsoltártónus”, In: Kiss Gábor (szerk.), Zenetudományi Dolgozatok 2010 (Budapest: MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2011), 23–56.
„Eine liturgische Handschrift mit Tonar der Zagreber Diözese aus dem 17. Jahrhundert”, In: Katarina Šter (szerk.), Gregorian Chant from Manuscript to Music: Chapters on European Music History, dedicated to Dr. Jurij Snoj on his Sixtieth Birthday, De musica disserenda 9/1–2 (Ljubljana: ZRC SAZU, 2014), 99–121.
„A mise állandó énekei magyarul az 1674-es Cantus Catholiciben”, In: (Szádoczki Vera (szerk.), Népénekek és gyülekezeti énekek a 17. századi Magyarországon (Budapest: MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2017), 111–130.
„A tonus peregrinus zsoltárdallamának változatai a középkortól a 20. századig”, In: Gilányi Gabriella, Kiss Gábor (szerk.), Zenetudományi Dolgozatok 2015-2016: In memoriam Kiss Gábor (Budapest: MTA BTK Zenetudományi Intézet, 2018), 37–60.
Összes publikáció: Magyar Tudományos Művek Tára
