|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Életrajz
Életrajz:
Felsőfokú tanulmányait Győrben és Budapesten végezte:
1982–86: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Győri Tanárképző Intézetében zeneiskolai zongoratanári (BA) diplomát szerzett
1987–92: a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi szakán 1992-ben zeneirodalomtanári, 1995-ben muzikológusi (MA) diplomát szerzett
1988–98: a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán elvégezte az ógörög és a latin szakot, 1998-ban ógörögből abszolutóriumot, 2002-ben latin nyelv és irodalom szakos (MA) diplomát szerzett
1995–98: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájában zenetudományi szakon 2002-ben abszolutóriumot tett
A következő tanulmányi és kutatói ösztöndíjakat nyerte el:
1990/91, 1991/92: Köztársasági Ösztöndíj
1992: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és részben a weimari Hochschule für Musik támogatásával kutatómunkát folytatott Weimarban
1992–97: Kodály Zoltán Alkotói Ösztöndíj
1999–2002: Bolyai János Kutatási Ösztöndíj
1997, 2001, 2002: Magyar Ösztöndíj Bizottság, kutatómunka Bécsben
2019/20 és 2020/21: Magyar Művészeti Akadémia, kutatási ösztöndíj
Szakmai tevékenysége:
1992–2010: A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, Liszt Ferenc Emlékmúzeuma és Kutatóközpontja tudományos munkatársaként kötelezte el magát a Liszt-kutatásnak. Ez idő alatt többször kutatott Liszt-források után Weimarban és Párizsban az intézmény megbízásából. 1993-tól jelentet meg szakmai publikációkat, 1995-től tart előadásokat magyar és nemzetközi konferenciákon. Ugyancsak 1993 óta a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság tagja.
1994-től kezdve az Editio Musica Budapest által megjelentetett és 2021-ig a kiadó finanszírozásával folyó Új Liszt Összkiadás (Liszt Ferenc Zeneműveinek Összkiadása) munkatársa, 2005-től Mező Imrével közösen a kétkezes zongoraművek pótkötet-sorozatának sorozatszerkesztője, 2009-től az összkiadás főszerkesztője. Az összkiadás új köteteinek kiadásra való előkészítésén túl 2014 óta az összkiadással párhuzamosan, önállóan megjelenő darabok esetében a keletkezés-, bemutatás- és kiadástörténettel foglalkozó előszók revízióját is végzi.
1995-től óraadó, majd 2003-tól oktató a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi tanszékén. Folyamatosan oktatott tárgyai: Latin, Liszt életműve, Paleográfia, Propedeutika, Általános (európai) zenetörténet a kezdetektől 1600-ig. 2010 őszén diákkonferenciát szervezett Liszt születésének közelgő bicentenáriumára és a diákok felkészítését is magára vállalta. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián az általa felkészített diákok 2011-ben 1. díjat és különdíjat, 2015-ben 1. és 2. díjat szereztek.
2021. szeptember 1-től kezdve az ELKH BTK Zenetudományi Intézete tudományos munkatársa, az Új Liszt Összkiadás főszerkesztője.
Fontosabb publikációk
Kritikai kottakiadás – közreadás, sorozatszerkesztés:
Az Új Liszt Összkiadás (Liszt Ferenc Zeneműveinek Kiadása, Editio Musica Budapest 1970–) keretében 1996–2021 között 20 kötet kritikai kiadásának elkészítésében vett részt közreadóként (társközreadóval vagy egyedül) vagy felelős szerkesztőként:
II. sorozat (zongoraművek két kézre): a 2, 5, 8, 11, 13, 23, 24. kötet közreadója
I–II. pótkötetet-sorozata (zongoraművek két kézre): a 4–10, 12–16. közreadója
IX. sorozat (vokális művek zenekarral vagy több hangszerrel): a 2. kötet felelős szerkesztője
Tanulmányok gyűjteményes kötetekben és folyóiratokban:
1994: „The Genesis of Funérailles (The Connection between Liszt’s Symphonie révolutionnaire and the Cycle Harmonies poétiques et religieuses)”, Studia Musicologica 35/4 (1994), 361–398.
1995: Bartók Béla (1881–1945), CDRom, szerk. Kroó György (Magyar Rádió Rt., Budapest 1995) – közreműködés zenei munkatársként
2000: „Die vergessene Symphonie”, Studia Musicologica, 41/4 (2000), 67–80.
2002: „Liszt, Lamennais und der Totentanz” Studia Musicologica 43/1–2 (2002), 53–72.
2005: „Franz Liszt’s First Hungarian Symphonic Attempt: The National–ungarische Symphonie”, in Essays in Honor of László Somfai on His 70th Birthday: Studies in the Sources and the Interpretation of Music, ed. by László Vikárius and Vera Lampert (Lanham Maryland: Scarecrow Press, 2005), 273–286.
2008: „Ungarische Dreikönige (Christus Oratorium, I.5)”, in Liszt und Europa: Weimarer Liszt-Studien 5. Hrsg. v. Detlef Altenburg (Laaber: Laaber-Verlag, 2008), 113–144.
2012: „The French Intermediaries of the Classical Literature for Liszt”, in Liszt et la France, éd. par Malou Haine, Nicolas Dufetel en collaboration avec Dana Gooley, Jonathan Kregor (Librairie Philosophique, J. Vrin, 2012), 190–197.
2015: „Az albumlap mint Liszt-forrás”, in Tanulmánykötet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem fennállásának 140. évfordulója alkalmából, szerk. Dobszay Ágnes, Domokos Zsuzsanna, Péteri Lóránt, Vikárius László (Rózsavölgyi: Budapest, 2015), 121–137.
2016: „»Vexilla regis prodeunt«: Költészet és zene bensőbb kapcsolata a Dante-szimfónia Inferno tételében”, in Draskóczy Eszter, Ertl Péter, Pál József (szerk.) „Elhallgatom, hogy rájöhess magadtól”: Az Isteni színjáték forrásai és hatása (Szeged: Szegedi Tudományegyetem Olasz Nyelvi és Irodalmi Tanszék, 2016), 279–298.
2019: „A Dante-szonáta Vergiliusa”, Zenetudományi Dolgozatok 2017–2018: Tallián Tibor tiszteletére (2019), 59–82.
2021: „Family background”, „Improvisations”, „Publishers”, in Joanne Cormack (ed.): Liszt in Context (Cambridge: Cambridge University Press, 2021). 3–9, 202–208., 231–237.
Teljes lista: Magyar Tudományos Művek Tára https://www.mtmt.hu/
