HUN-REN BTK ZTI - Ordinárium-dallamtár

A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával:

A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.

ferenc papa orban viktor bartok osszkiadas

Ordinárium-katalógus és -dallamtár

Megalapozása az 1970-es években kezdődött három reprezentatív magyarországi graduále ordinárium-dallamainak átírásával.
Bővítése 1993-tól folytatódott a további magyarországi ordinárium-források átírásával.
Céljai:
- az ordinárium-dallamok teljes magyar repertoárjának áttekintése és hozzámérése az európai dallamkészletet bemutató külföldi katalógusokhoz;
- a korábbiaknál teljesebb közép-európai dallamtár létrehozása magyar, cseh-morva, osztrák és lengyel források feldolgozása révén.
Tartalma több mint 200 dallam adatai és átírása 100-nál több forrásból; összesen több mint 2000 dallam.
A tudományos feldolgozás eredményeinek közlésére és a gyűjtemény dallamkatalógus formájában történő kiadására 2009-ben került sor:

Ordinarium

Gábor Kiss, Ordinariums-Gesänge in Mitteleuropa.
Repertoire-Übersicht und Melodienkatalog.
Monumenta Monodica Medii Aevi, Subsidia Band VI
(Kassel–Basel, etc.: Bärenreiter, 2009)

További részletek

A Graduale-dallamtárhoz kapcsolódó alkalmi dallamátírások mellett ugyancsak a 70-es években elkezdődött az ordinárium-dallamok önálló, szisztematikus átírása is. Ebben a Rajeczky Benjamin által kezdeményezett első fázisban három, csak részben reprezentatívnak tekinthető magyar forrás ordinárium-tételeinek átírása készült el (lásd alább). Az átírás Pintér Éva munkája. A gyűjteménynek e magja Agnus Dei-kiírásokat nem tartalmazott.

Futaki-graduále (Istanbul, Topkapı Sarayı Müzesi, 2429)
Bakócz-graduále (Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár, MS I. 1 a-b)
Kassai graduále (Budapest, OSzK, Clmae 172a-b)

Ennek az anyagnak a nagyarányú és kiadási célú bővítése és fejlesztése 1993-ban kezdődött meg Czagány Zsuzsa, Kiss Gábor és Papp Ágnes révén. Az alapvető cél a magyar ordinárium-források átfogó áttekintése és a nemzetközi katalógusokkal (Melnicki, Bosse, Thannabaur, Schildbach) való összevetése volt. A munkában nemcsak a változatok összegyűjtésének szándéka játszott fontos szerepet. A műfajjal történő foglalkozás során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy valamennyi hozzáférhető forrás feldolgozása nélkül nemcsak a variánsokról, de magáról az ország területén használt dallamkincsről sem lehet teljes képet kialakítani. A rendszeresen felbukkanó, korábban nem regisztrált dallamok vezettek arra a következő felismerésre, hogy a nemzetközi ordinárium-katalógusokból a térségre vonatkozóan nem lehet hiteles képet alkotni, éppen az azokban felhasznált elenyésző számú és alig jellemző magyarországi forrás miatt. A katalogizálás első tapasztalatairól az 1993-as egri Cantus Planus konferencián a munkacsoport nevében Kiss Gábor tartott előadást::

„A Repertory of Mass Ordinaries in Eastern Europe”, in Cantus Planus, Papers Read at the 6th Meeting, Eger, Hungary, 1993, ed. László Dobszay (Budapest: Hungarian Academy of Sciences, Institute for Musicology, 1995), 585–600.

Ezt követően a munkát Kiss Gábor saját témájaként folytatta tovább. A bővítés során fokozatosan megtörtént valamennyi, hazai és külföldi könyvárban fellelhető magyar forrás dallamainak átírása és katalogizálása. (Valamennyi, a lejegyzés gondosságát tekintve eltérő színvonalú átírást Kiss Gábor őrzi, ugyanakkor az anyag tekintélyes része számítógépes átírás formájában is a kutatás rendelkezésére áll.) A tapasztalatok alapján, s mert a nemzetközi katalógusokban a térség forrásanyaga általában is egyenetlen, felmerült egy közép-európai ordinárium-katalógus kiadásának terve. Ennek érdekében nagyarányú forráskutatás indult a környező országok (Csehország, Lengyelország, Ausztria) ordinárium-hagyományainak megismerése érdekében. A munka eredményeképpen létrejött dallamkatalógus és dallamtár több mint 200 ordinárium-dallam adatait és átírását tartalmazza több mint 100 forrásból, ami összesen több mint 2000 dallamot jelent. A jövő tervei közé tartozik a teljes repertoár számítógépes kottagrafikájának elkészítése és online hozzáférhetővé tétele. A tapasztalatokat összegző számos tanulmány mellett a munka legfontosabb eredménye a 2009-ben a Monumenta Monodica sorozatban megjelent katalógus: Gábor Kiss, Ordinariums-Gesänge in Mitteleuropa. Repertoire-Übersicht und Melodienkatalog. Monumenta Monodica Medii Aevi, Subsidia Band VI (Kassel–Basel, etc.: Bärenreiter, 2009).