|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Kappanyos András: A fordítók odüsszeiája - James Joyce Ulyssesének új magyar kiadásáról |
James Joyce Ulysses című regénye – sokak szerint a modernség és a 20. század legmeghatározóbb irodalmi szövege – 2012-ben új fordításban került az olvasók elé. Miért volt erre szükség, miért tartott a munka csaknem tíz évig, miért kellett hozzá négy ember, miben különbözik ez más fordítási feladatoktól, mit lehet megtudni belőle a fordítás (vagy általánosabban a kulturális transzfer) működéséről? Milyen eszközeink vannak arra, hogy a magyar szövegen belül megragadjuk a miénktől jócskán különböző, nagyon részletesen és specifikusan elénk tárt kulturális közeg dinamizmusait? Melyek a fordíthatóság határai, mikor juthat legitim szerephez a kulturális adaptáció, és mi a különbség a kettő között? Az előadás ilyen kérdésekre keresi a választ, a hely szellemének megfelelően sok zenei példával, hiszen az Ulysses kulturális tájképében kiemelkedő szerepet játszik Dublin korabeli zenei életének bemutatása. Ez korántsem véletlen, hiszen irodalmi karrierje legelején a szerző még a professzionális énekesi pályát is fontolgatta.
Az új fordítást készítő csapatot Kappanyos András, az Irodalomtudományi Intézet főmunkatársa vezette, aki egy informatív segédkönyvet is írt az Ulyssesről, a munka tapasztalatait pedig egy megjelenés előtt álló fordításelméleti monográfiában foglalta össze.
