|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Kusz Veronika: „Elvégre a csak rombolás idejének is el kell egyszer múlni”. A készülő Dohnányi-íráskötetről Bartók terem, 2019. március 28. csütörtök, 10 óra |
Dohnányi Ernő írásos életműve sem mennyiségében, sem tartalmában nem mérhető számos pályatársa munkásságához, hiszen egyfelől igen ritkán nyilvánult meg önmagáról, zeneműveinek hátteréről vagy általában zeneszerzői esztétikájáról, másfelől jelentékeny zenetudományi, népzenetudományi vagy zenekritikai munkássága sincs. Mégis: szerteágazó tevékenységeinek köszönhetően hosszú élete során jelentős számú – különböző funkciójú és sok esetben általános zenetörténeti, illetve zeneélet-történeti jelentőséggel bíró – szöveg, visszaemlékezés, pedagógiai cikk és előadás, szervezeti és közéleti tervezet született tollából. Emellett igen tanulságosak a különféle minőségében adott nyilatkozatai és interjúi is. A Dohnányi Ernő válogatott írásai és nyilatkozatai című kötet mindezek összegyűjtését és magyarázó jegyzetekkel ellátott közreadását tűzte ki céljául azzal a meggyőződéssel, hogy a közvetlenül vagy közvetve Dohnányitól származó szövegek megismerése nélkül éppúgy lehetetlen a 21. században egyre népszerűbbé váló komponista konzervatív–eklektikus stílusának értelmezése, magyar zeneéletbeli jelentőségének felbecsülése, mint a személyét övező politikai szóbeszéd megítélése. Az előadás az immár lezáráshoz közelítő kötet munkálataiba nyújt betekintést számot adva a munka során szerzett tapasztalatokról és a még fennálló dilemmákról is.
