HUN-REN BTK ZTI - Járdányi Pál

A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával:

A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.

ferenc papa orban viktor bartok osszkiadas

Járdányi Pál - virtuális kiállítás

Készítette: Laskai Anna

Járdányi Pál (1920‒1966) tragikusan rövidre szabott, ugyanakkor sokoldalú életpályája, zeneszerzői, népzenekutatói, zenekritikusi és zenepedagógusi munkássága máig meghatározó jelentőségű.

A Kodály-tanítványok legfiatalabb nemzedékéhez tartozó zeneszerző egész pályája során nyíltan vállalta Bartók és Kodály szellemiségének követését. Korszakalkotó népzenekutatói tevékenységének leglátványosabb eredménye egy általa kidolgozott - a dallamvonalak rajzán alapuló - rendszerezési elv, az ún. Járdányi-rend.

Az itt megjelenített dokumentumok másolása tilos, újraközlése engedélyhez kötött. Bármilyen felhasználási szándék esetén, kérjük, forduljanak a Járdányi Archívumot gondozó jogörökösökhöz, Járdányi Gergelyhez és Járdányi Zsófiához a lenti elérhetőségen.

A virtuális kiállítás átirata

Járdányi Pál 1920. január 30-án, Budapesten született a később nemzetközi hírű régész, Paulovics István és a tanítónő, Eperjessy Mária gyermekeként. Születésekor Paulovics Pálként anyakönyvezték, s csak később, tizennyolc éves korában változtatta nevét Járdányira egyik felmenőjére utalva. 1930-tól 1938-ig a budapesti Ciszterci Gimnáziumban tanult, ahol Rajeczky Benjamin nagy hatással volt szellemiségére. Közben, 1936-ban, a Zeneakadémián Zathureczky Ede hegedű-osztályában tanult, majd 1940-től Kodály zeneszerzés-osztályába iratkozott be. Az Akadémiával párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának néprajz szakát hallgatta, itt 1943-ban A kidei magyarság világi zenéje című disszertációval szerzett doktorátust. Ugyanebben az évben, 1943-ban kezdte el zenekritikusi, publicisztikai pályafutását: az 50-es évek közepéig a Forrás, a Szabad Szó, a Válasz, a Magyar Rádió és az Új Zenei Szemle című lapok munkatársaként dolgozott. 1946-tól 1959-ig a Zeneakadémián tanított, eleinte zeneszerzést és zeneelméletet, majd szolfézst és népzenét oktatott. Közben, 1948-tól, Kodály megbízásából bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának tevékenységébe. 1956-ban feleségül vette a hárfaművész Devescovi Erzsébetet. Házasságukból két gyermek született, Gergely (1957) és Zsófia (1959), akik szintén zenei pályára léptek.
Járdányi 1956-os politikai szerepvállalását követő, zeneakadémiai eltávolítása után egykori mestere az MTA Népzenekutató Csoportjába menekítette, aminek Járdányi 1960-tól osztályvezetője lett. Egy új, általa kidolgozott rendezési-elv, az ún. Járdányi-rend elvei jelennek meg először a Magyar Népdaltípusok (1961) két kötetében, majd az általa rendszerezett és szerkesztett A Magyar Népzene Tára, Népdaltípusok I. (poszthumusz megjelenése: 1973) című köteteiben. Ezt a témát járja körül továbbá az 1964-ben megrendezett, nemzetközi népzenei kongresszuson tartott előadása: Tapasztalatok és eredmények a magyar népdalok rendszerezésében. Két évvel később, 1966 márciusában kórházba került, közben Előszó című oratóriumán dolgozott. Négy hónap múlva, július 29-én hunyt el.

A nyolcéves Járdányi választott hangszerével, a hegedűvel Rómában (1928). A Járdányi-család ekkoriban a régész foglalkozású családfő tanulmányútja miatt tartózkodott az örök városban, így itt kezdődött meg a fiatal Járdányi hivatalos zenei oktatása. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
Járdányi zeneakadémiai hegedű-leckekönyve. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
Hegedűtanulmányait 1936-tól a Zeneakadémián, Zathureczky Edénél folytatta. Tanárai között találjuk továbbá Kósa Györgyöt, Ádám Jenőt, Temesváry Jánost, Molnár Antalt, Unger Ernőt és Zsámboky Miklóst. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
Később Járdányi pedagógiai munkásságában is központi szerepet kap az általa oly jól ismert hangszer, a hegedű. A Sándor Frigyes által közreadott hegedűiskolák számos általa írt művet tartalmaznak. (Budapest: Zeneműkiadó, 1977).
1938 körül (Járdányi Archívum, digitális másolat).
1941-ben a Sas-hegyen (Járdányi Archívum, digitális másolat)
1941-ben a Sas-hegyen (Járdányi Archívum, digitális másolat)
Járdányi 1938-tól Kodály zeneszerzés-osztályába iratkozott be. Leckekönyvéből nem csak az derül ki, hogy kitűnő tanuló volt, hanem az is, hogy milyen nagyszerű tanárai voltak: Kodály mellett Ádám Jenő, Harmat Artúr és Kósa György. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
A Zeneakadémián vezényel (1942 k.) (Járdányi Archívum, digitális másolat)
Kodály-növendékek a Zeneakadémia előtt (feltételezhetően: Viski János, Pongrácz Zoltán, Seiber Mátyás, Járdányi, fent: Sugár Rezső) (Járdányi Archívum, digitális másolat)
Járdányi tanári igazolványa. Ezen az igazolványon ugyan 1942-es dátum szerepel, hivatalosan csak 1946-tól tanított a Zeneakadémián. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
Járdányi tanári zeneelmélet-naplója. Tizenhárom évig tartó tanári pályafutása alatt zeneszerzést és zeneelméletet, később pedig szolfézst és népzenét is tanított. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
Az 1948-as Bartók-fesztivál zeneszerzés-versenyéhez köthető Járdányi első zeneszerzői sikere: első vonósnégyesével megosztott második helyezést ért el (első díjat nem adtak ki). 1951-ben azonban a Magyar Zeneművészek Szövetségében rendezett vitán összetűzésbe került a zeneélet kommunista vezetőivel. Ujfalussy József, „»Járdányi ügy« a Magyar Zeneművészek Szövetségében (1951)”. Magyar Zene 33/1 (1992. március): 14‒18.
A Divertimento concertante kéziratának két oldala. E mű újabb politikai támadások célpontjává tette Járdányit. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
Vörösmarty-szimfónia. Budapest: Zeneműkiadó, 1955. Ezzel a művével Járdányi igazán nagy sikert ért el: 1953-ban Erkel-díjjal, egy évvel később pedig Kossuth-díjjal jutalmazták e kompozíciójáért.
A mester 80. születésnapjára írt, többszerzős variációs mű, a Kodály-köszöntő (EMB, 1964), melyben a 15. variáció Járdányi szerzeménye.
Kodály Járdányinak címzett képeslapja (Járdányi Archívum, digitális másolat).
Járdányi tragikusan korai halála egykori mesterét is megviselte. Kodály Zoltán, „Járdányi Pál”. Studia Musicologica 9/12 (1967): 56‒57.
Kodállyal az MTA Népzenekutató Csoportjában, 1963. Forradalmi szerepvállalása után a Zeneakadémiáról eltávolított kedves tanítványát Kodály ide menekíti. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
Az MTA Népzenekutató Csoportjában: Rajeczky Benjamin, Vargyas Lajos, Sztanó Pál, Járdányi és Rácz Ilona, 1964 körül (Járdányi Archívum, digitális másolat)
Zeneakadémiai tanulmányai mellett a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz szakán tanult. A mindössze huszárom éves fiatalember bölcsészdoktori disszertációja és egyben első jelentős publikációja A kidei magyarság világi zenéje (Kolozsvár: Minerva és Nyomdai Műintézet R. T., 1943).
Járdányi népdalrendszerezéssel kapcsolatos jegyzetei, a „Dallamtípusok” feliratú füzetéből (Járdányi Archívum, digitális másolat)
Az MTA Népzenekutató Csoportjában (Járdányi Pál, Vargyas Lajos, Kiss Lajos).
A Budapesten, 1964-ben megrendezett népzenei kongresszuson tartott, Tapasztalatok és eredmények a magyar népdalok rendszerezésében című előadás vázlatanyaga (Járdányi Archívum, digitális másolat).
Járdányi Pál (szerk.), Magyar népdaltípusok I-II. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961).
A magyar népzene tára VI. Népdaltípusok I. Sajtó alá rendezte Járdányi Pál és Olsvai Imre. (Budapest: Akadémiai kiadó, 1973).
Vargyas Lajos, „Járdányi Pál: a népzenekutató”, in uő., Keleti hagyomány – nyugati kultúra. (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1984), 403–414.
Fénykép a Járdányi-családról (1959 telén). Járdányi Pál, Járdányi Gergely, Devescovi Erzsébet, Járdányi Zsófia (Járdányi Archívum, digitális másolat).
Concerto per arpa e orchestra. Budapest: Zeneműkiadó, 1965. A mű ajánlása Járdányi feleségének, Devescovi Erzsébet hárfaművésznőnek szól, az ő nevéhez fűződik a kompozíció bemutatója is.
A Kodály és a Járdányi házaspár a hárfaverseny bemutatója után. A mű ajánlása Járdányi feleségének, Devescovi Erzsébet hárfaművésznőnek szól, az ő nevéhez fűződik a mű bemutatója is.
Szintén feleségének szól a családi boldogság által ihletett Szerelmi dalok ajánlása (A kézirat első két oldala. Járdányi Archívum, digitális másolat).
Fiával, Járdányi Gergellyel (1959) (Járdányi Archívum, digitális másolat).
Gergő nótái. Könnyű gyermekkarok Járdányi Pál, Szőnyi Zoltán és Weöres Sándor verseire. Budapest: Zeneműkiadó, 1972.
Járdányi Gergellyel (1959) (Járdányi Archívum, digitális másolat).
Járdányi 1943-tól folytatott zeneírói, publicisztikai tevékenysége nem csupán zenetörténeti jelentőségű, de a zeneszerző gondolkodásának is fontos dokumentuma. Járdányi Pál összegyűjtött írásai. Közr: Berlász Melinda (Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2000).
A zeneszerző (1963, ifj. Kertész Gyula felvétele). (Járdányi Archívum, digitális másolat).
Járdányi utolsó, befejezetlen művének, az Előszó particellájának utolsó oldalai (Járdányi Archívum, digitális másolat).
A befejezetlen mű utolsó oldala, mely megdöbbentő módon, a zeneszerző saját elmúlásával azonosítható szövegsor megzenésítésével ér véget: „Lélegzetétől meghervadt az élet. /A szellemek világa kialudt.”
Az MTA BTK Zenetudományi Intézet 20-21. Századi Magyar Zenei Archívuma 2016. szeptember 16-án konferenciával, kerekasztal-beszélgetéssel, koncerttel és kamara-kiállítással emlékezett meg a zeneszerző halálának 50. évfordulójáról.
A virtuális kiállítást Laskai Anna készítette 2016 októberében. Köszönetet mondunk Járdányi Gergelynek és az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának a rendelkezésünkre bocsájtott dokumentumokért.
Járdányi Kodály Zoltánnak és munkatársainak címzett levelezőlapja (1951. szeptember 6.). (Eredeti dokumentum, az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának kézirattárából).
A „Nékem is volt édesanyám” kezdetű népdal variánsait összesítő típuslap Járdányi kézírásával. (Eredeti dokumentum, az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának kézirattárából).
Járdányi kétoldalas jegyzete a Magyar népdaltípusok című kötethez (Eredeti dokumentum, az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának kézirattárából).

Válogatott bibliográfia:

Járdányi Pál összegyűjtött írásai. Közr: Berlász Melinda (Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2000).

Járdányi Pál (szerk.), Magyar népdaltípusok I-II. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961).

Járdányi Zsófia, Járdányi Pál hegedűpedagógiai munkássága. (LFZE, Doktori disszertáció).

Kodály Zoltán, „Járdányi Pál". Studia Musicologica 9/1‒2 (1967): 5‒6.

Kusz Veronika, Járdányi Pál. Magyar zeneszerzők 32 (Budapest: Mágus Kiadó, 2004).

Ujfalussy József, „»Járdányi ügy« a Magyar Zeneművészek Szövetségében (1951)”, Magyar Zene 33/1 (1992. március): 14‒18.

Vargyas Lajos, „Járdányi Pál: a népzenekutató”, in uő., Keleti hagyomány – nyugati kultúra (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1984), 403‒414.

További információ:

Járdányi Archívum:

Járdányi Gergely (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), Járdányi Zsófia (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

Laskai Anna (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)