A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Évfordulók nyomában (2013. december 5.)
A konferencia meghívója, részletes programja
A konferencián elhangzott előadások szövegei
Windhager Ákos: Kossuthtól Mengelbergig. Retorikus alakzatok Moór Emánuel szimfóniáiban
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Illyés Boglárka: Zágon Géza Vilmos, az új magyar zene párizsi követe
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Tóth Endre: Tanár, aki komponált, vagy komponista, aki tanított? Siklós Albert zeneszerzői munkásságáról
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Szabó Ferenc János: Egy rövid életpálya dokumentumai. Faragó György (1913–1944)
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Németh Zsombor: Jemnitz Sándor és a régi zene
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Retkes Attila: Három stíluskorszak Horusitzky Zoltán zeneszerzői pályáján
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Nemes László Norbert: Betekintés Dávid Gyula kórusműveinek zenei világába
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Péteri Lóránt: Mihály András 3. szimfóniája. Diskurzus az új zenéről 1962-ben
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Dalos Anna: A magány szimfóniái. Politikum, modernitás és önreflexió Kadosa Pál utolsó korszakában (1957–1974)
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Kovács Ilona: Rímek, láncolatok, mikrostruktúrák. Változatok variációkra Láng István kompozícióiban
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Bóka Gábor: A képernyőtől a színpadig. Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának interpretációtörténete
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Olsvay Endre: Dubrovay László régi-új paradigmája
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt
Kerékfy Márton: Ligeti György kompozíciós módszere a Hegedűverseny kéziratainak tükrében
A tanulmány teljes szövege • Magyar nyelvű absztrakt • Angol nyelvű absztrakt