A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Zene és zeneélet a 20. századi Magyarországon (2021. május 6–7.)
A konferencia meghívója és részletes programja
A konferencián elhangzott előadások szövegei
2021. május 6. csütörtök
Péteri Lóránt: „Felemás” és „hibrid”. Ligeti György nyilatkozatai a népzenei feldolgozásokról (1951)
Kerékfy Márton: Ligeti György fiatalkori rádióelőadásai
Horváth Bálint: Kurtág és a román népzene
Szabó Ferenc János: „Tanúim lesztek.” Hangfelvételek az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról
Murvai-Bőke Gabriella: Vásárhelyi Zoltán karnagyi portréja. A dalárdától a hivatalos férfikarig
Szabó Balázs: Bartók 2. zongoraversenyének magyarországi recepciója (1933–1958)
Németh Zsombor: Bartók Béla 6. vonósnégyesének magyarországi bemutatója
Ignácz Ádám: Beatles-feldolgozások a kádári Magyarországon
Wagner Sára: A szocialista zenei underground jelentéstartománya: a jazzrock és a progresszív rock „ellenállása”
2021. május 7. péntek
Andrea van der Smissen: Kassák és Lukács esztétikájának elemei Kadosa Pál és Szelényi István írásaiban az 1920-as és 1930-as években
Rákai Zsuzsanna: Napkelet és Nyugat. Kritika és közönség viszonya a két háború közti Magyarországon
Dalos Anna: Veress Sándor elfeledett ifjúsága
Riskó Kata: „Utálatos, németes szó.” Szabolcsi, Kodály és a verbunkos fogalma
Papp Ágnes: Az ezredéves kiállítástól a bécsi döntésekig: 16–17. századi magyarországi zenetörténeti források és kutatásuk
Ozsvárt Viktória: „A stílus elavult, de az intonáció soha!” Az aszafjevi intonáció-fogalom jelentésének változásai Magyarországon és Nyugat-Európában
Kaczmarczyk Adrienne: Rendek és trendek Liszt Zeneműveinek Új Kiadásában (1970–2021)
Molnár Szabolcs: Budapesti operaklíma A kékszakállú herceg vára előtti években
Kelemen Éva: „Szellemes és szeszélyes.” Ticharich Zdenka zenei arcképe
Loch Gergely: A sas hátán utazó kismadár. Bartók Béla, Szőke Péter, Csenki Imre és a pettyes fülemülerigó
Lőwenberg Dániel: Egy dallam két arca: Weiner Leó Rókatánc és Veress Sándor Nógrádi verbunkos című műveinek közös gyökerei