|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Kaczmarczyk Adrienne: A weimari revízió szerepe Liszt szimfónia-koncepciója kiforrásában BTK Zenetudományi Intézet, Bartók terem, 2022. április 28. csütörtök, 14:30 1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7. |
Liszt 1848-ban letelepedett Weimarban, hogy virtuóz karrierjét lezárva, a Szász-Weimar-Eisenachi nagyherceg udvari karmestereként immár zeneszerzői ambícióit váltsa valóra. Első dolga túlnyomórészt zongoraművekből és néhány vokális kompozícióból álló addigi életműve felülvizsgálása, esetenként a definitív verziók létrehozása volt. 1854-ben, a revideált verziók, valamint a régóta tervezgetett Années de pèlerinage két kötete, az Harmonies poétiques et religieuses sorozat és a h-moll szonáta megkomponálásával zongora-életművét teljesnek tekintve a szimfonikus műfajok felé fordult. 1856-ig megírta 1–9. szimfonikus költeményét, 1854–1857–1861 között a Faust- és a Dante-szimfóniát. Ezzel elérte, hogy zongoravirtuóz helyett immár —Franz Brendel szavaival — a „szimfonikus Lisztként”, a beethoveni tradíció folytatójaként tartsák számon. Liszt szimfonikus stílusa alkotói életműve leginspirálóbb részének bizonyult a következő zeneszerző-generáció számára, aminek köszönhetően zenekari termését a zenetudomány is megkülönböztetett figyelemmel vizsgálta. Előadásomban egy ez idáig kevés figyelemre méltatott kérdéssel foglalkozom: milyen szerepe volt az 1848–1854 között zajló revíziónak a szimfónia-koncepció kialakulásában? Az 1848 előtti kompozíciós kísérletek és tapasztalatok ugyanis, úgy vélem, érdemben járultak hozzá Liszt műfajelképzeléséhez, s nem csak a keletkezéstörténet részleteire, hanem az egyes művek közötti genetikus és programatikus kapcsolatokra is fényt vetnek.
Az eseményt személyes részvétellel tartjuk meg, ám az előadást a Zenetudományi Intézet interneten keresztül Zoom-alkalmazással élőben is közvetíti, valamint a későbbiekben az Intézet honlapján elérhetővé teszi. Valós idejű közvetítéshez az alábbi linkre kattintva tud csatlakozni pár perccel az esemény előtt: https://us06web.zoom.us/j/86396209046?pwd=QllYQ1FmMlNRbDhuT0IrV05uT0RUUT09. (Meeting ID: 863 9620 9046. Passcode: 012909. Ezekre nincs szükség, amennyiben a linkre kattintva csatlakozik.)
