A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
Mióta 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémia Lendület-programja támogatásával a Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályán megszületett a Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport, minden évben ősszel, a Magyar Tudomány Ünnepe novemberi rendezvénysorozata keretében kamarakonferenciára kerül sor a Zenetudományi Intézetben. E konferenciákon a csoport tagjai beszámolnak a szakmán belüli és kívüli érdeklődőknek az aktuális évben elért eredményeikről, a leglátványosabbakat posztereken is szemléltetve. 2021 óta, hála a kutatócsoport növekvő létszámának és egyházzenész tagjainak, a tudományos előadások közé énekes produkciók is ékelődnek, amelyek ugyancsak kapcsolódnak az eltelt időszak szakmai eredményeihez. A néhány év alatt inkább spontán kialakuló, mint tudatosan megtervezett dramaturgia mostanra beért: az eredetileg 2022 novemberére tervezett, ám az intézet öthónapos bezárása miatt elhalasztott, végül 2023. május 4-én a Zenetudományi Intézet Bartók-termében lezajlott esemény öt előadása között a kutatócsoport „kamarakórusa” kétszer lépett színre középkori magyarországi kódexekből vett gregorián tételekkel és reneszánsz polifóniával, a hat poszter pedig látványosan mutatta be a csapat 2022-ig megvalósult belföldi és külföldi kutatóútjait, a föltárt középkori kottás kódextöredékeket, rekonstruált forrásokat, az elkészült adatbázisokat.
Sokszínűsége mellett a mostani esemény két további szempontból is különleges volt. A kutatócsoport hagyományosan fellépő „szenior” tagjai (Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella, Szoliva Gábriel) mellett ugyanis első ízben mutatkozhattak be előadásaikkal a „juniorok” is: Göbölösné Gaál Eszter, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene szakos doktorandusza és Nagy Torma Julianna, ugyanazon egyetem végzős zenetudomány-mesterszakos hallgatója. A délután második felét pedig egy, a Magyar Pálos Rend és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete közös kiadásában tavaly megjelent könyv bemutatója töltötte ki. A Cantuale Paulinorum s. XVI. Zene- és nyelvtörténeti tanulmányok a Częstochowai pálos kantuáléról a kutatócsoport által 2019-ben elindított Resonemus pariter. Műhelytanulmányok a középkori zenetörténethez sorozat harmadik köteteként jelent meg Czagány Zsuzsa, a kutatócsoport vezetője és Sarbak Gábor, az ELKH–OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport első embere szerkesztésében. A hat írást magába foglaló tanulmánykötet egy, a 16. század elején feltehetően egy észak-magyarországi pálos kolostor szkriptóriumában készült, később a lengyelországi Jasna Góra, a częstochowai Mons Clarus kolostorába vándorolt énekeskönyvet állít a vizsgálat középpontjába. A mindennapos liturgikus használat során többször kiegészített, végigkottázott Częstochowai pálos kantuále mind a késő középkori és kora újkori Magyarország zenetörténetének, mind – a benne lejegyzett magyar nyelvű imádság révén – a nyelvtörténeti kutatásnak fontos és nélkülözhetetlen forrása.
A könyvbemutató kerekasztal-beszélgetés formájában zajlott, melyen Földváry Miklós István, az ELTE Vallástudományi Tanszéke és a Lendület Liturgiatörténeti Kutatócsoport vezetője folytatott eszmecserét a kötet szerzőivel és szerkesztőivel. A diskurzusban a bemutató díszvendége, Puskás Róbert Antal OSPPE, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke is részt vett.
A nap záróeseményeként a Budafoki William Byrd Énekegyüttes lépett színre Winnington-Ingram Johanna vezényletével; a műsort a bemutatott Częstochowai pálos kantuáléban lejegyzett gregorián énekek és az 1623-ban készült Újhelyi pálos graduále többszólamú motettái alkották.
1. kép: A kutatócsoport tagjaiból alakult énekegyüttes (balról: Enyedi Mózes, Varga László Dávid, Göbölösné Gaál Eszter, Gilányi Gabriella)
10. kép A kerekasztal (balról: Puskás Róbert Antal, Sarbak Gábor, Földváry Miklós István, Szoliva Gábriel, Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella)
11. kép A Budafoki William Byrd Énekegyüttes, vezényel Winnington-Ingram Johanna