|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) 54. Vándorgyűlését 2023. július 12-14. között Tatabányán, az Edutus Egyetemen rendezte meg. Az MKE Zenei Könyvtárosok Szervezete július 14-én, a délutáni ülésszak keretében tartotta szekcióülését. A szekcióülésen három előadás hangzott el. Kim Katalin és Vikárius László a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet két kutatási műhelyének képviseletében beszélt, míg Grégász Miklós a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának könyvtárosa élményszerű lelkes beszámolóban ismertette Jan Kubelik (1880—1940) hegedűművész és zeneszerző életével kapcsolatos személyes kutatásait, „Jelenetek Jan Kubelik és családja életéből, varrónőjük vizuális örökségén és a kortárs magyar sajtón keresztül” címmel.
Kim Katalin a Magyar Zenetörténeti Osztály 18. százados kutatásairól számolt be „Vokális-hangszeres zenélés a 18. századi Magyarországon” című előadásában, a zeneélet azon szegmensét mutatva be, amely a korszakban a legjelentősebb volt. A Bárdos Kornél által megalapozott várostörténeti kutatások közül az előadás kiemelt példaként foglalkozott Tata zeneéletével, amely a 19, század elején az Esterházy Ferenc gróf (1746–1811) által megszervezett és Menner Bernát (1786–1846) által vezetett együttes működésének köszönhetően lendült fel. Volt munkatársunk, Rennerné Várhidi Klára hagyatékában fennmaradt piarista jegyzetanyag megerősíti Bárdos feltételezését, miszerint Tatán rendelkezésre álltak a rendszeres vokális-hangszeres gyakorlat feltételei már a 18. század második felében is.
Vikárius László a Bartók Archívum legfontosabb hosszútávú projektjébe, a 2016 óta megjelenő Bartók Béla Zeneműveinek Kritikai Összkiadása munkálataiban engedett bepillantást. „Egy sajátos zenei könyvműfaj: zeneművek kritikai összkiadása — Bartók példáján” című előadásában a zenében az összkiadások kivételes jelentőségét hangsúlyozta. Egyetlen példasorból, a Tizenöt magyar parasztdal (1914, rev. 1918), az ahhoz kapcsolódó későbbi Három magyar népdal (1942), valamint első ízben az összkiadásban megjelenő kiadatlan további darabok keletkezéstörténetéből kiindulva ismertette magát a sorozatot, eddig megjelent nyolc kötetét (szeszélyesnek tűnő, ám szigorú műfaji rendet követő kötetszámozását) és a közreadásokhoz felhasznált kéziratos és nyomtatott zenei, illetve népzenei források sokféleségét.
Kim Katalin
Vikárius László
Grégász Miklós
