|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
2024. január 18-án a Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport három tagja, Gilányi Gabriella, Tóka Borbála és Czagány Zsuzsa a szombathelyi Egyházmegyei Levéltárba látogattak, hogy a gyűjtemény vezetője, Rétfalvi Balázs és munkatársai szíves engedélyével és támogatásával megvizsgálják és digitalizálják az ott őrzött középkori kottás kódextöredékeket. Valójában nem a Levéltár, hanem az Egyházmegyei Könyvtár töredékeiről van szó: a két intézmény fragmentumanyagát ugyanis 2022-ben egyesítették, s azóta egy helyen, a Könyvtárban érhető el a korábban megosztott kollekció.
A kottás töredékek kutatása szempontjából az egyesítés nagyon is üdvözlendő, hiszen az egyik, számunkra legérdekesebb középkori fragmentumcsoport, egy 15. századi esztergomi típusú graduále (Graduale Strigoniense) fennmaradt lapjait is immár nemcsak virtuálisan, de a valóságban is egyesítve, egymás mellett tanulmányozhattuk. A vonalzóval, mérőszalaggal és digitális kamerával fölszerelkezett helyszínelők elsősorban ezekre a töredékekre összpontosítottak, de örömmel fordultak a legkorábbi, 12. századi, még vonalrendszer nélküli kottával írt kódexek lapfoszlányai felé is. A hat kottás töredék közül négy ilyen; a most következő kutatásra vár, hogy megállapítsa, összesen hány anyakódex azonosítható ezek hátterében. A Graduale Strigoniense két töredékének harmadik testvértöredékét a kutatócsoport ugyancsak Szombathelyen, a Magyar Nemzeti Levéltár Vas Vármegyei Levéltárában találta meg még 2019 őszén. E töredékcsalád – további, egyéb belföldi és külföldi gyűjteményben őrzött tagjaival-lapjaival együtt – olyannyira érdekesnek bizonyult, hogy a team egyik tagja, Gilányi Gabriella önálló monográfiát készít róluk a kutatócsoport által létrehozott Resonemus pariter. Műhelytanulmányok a középkori zenetörténethez sorozatban.
Czagány Zsuzsa
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
