|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
Ligeti György válogatott interjúi és előadásai, közr. Kerékfy Márton és Biró Viola (= Zeneszerzők szóban és írásban. Dokumentumok a 20. századi magyar zene történetéhez 2.). Budapest: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, Editio Musica Budapest Zeneműkiadó, 2025. 552 pp.
Megjelent a Zeneszerzők szóban és írásban – Dokumentumok a 20. századi magyar zene történetéhez című könyvsorozat második kötete, amely Ligeti György (1923–2006) interjúiból és előadásaiból közöl reprezentatív válogatást.
Az európai modern zene meghatározó alakjaként Ligeti szóban és írásban egyaránt rendszeresen megnyilatkozott, nemcsak saját műveiről, hanem mások alkotásairól, valamint a művészet és a művészeti élet általános kérdéseiről is. Ez a könyv elsőként nyújt válogatást a vele készült, időben, nyelvben és térben szétszórtan publikált interjúkból, továbbá közli Ligeti fontosabb előadásszövegei és hozzászólásai közül mindazokat, amelyek magyarul még nem jelentek meg kötetben. Az olvasó betekintést nyer az életmű páratlanul tág és szerteágazó szellemi környezetébe: Ligeti kompozíciós terveibe, alkotói dilemmáiba, a régi, a kortárs, a tradicionális és a szórakoztató zene terén, valamint messze a zene határain túl – az irodalom, a színház, a film, a képzőművészet, a matematika és a természettudományok körében – tett felfedezéseibe éppúgy, mint a zeneszerző történelmi traumákkal terhelt életeseményeibe.
A gyűjtemény 28 interjút, valamint 11 előadást, illetve hozzászólást ölel fel; a beszélgetésekre 1967 és 1998 között került sor, az előadások és hozzászólások pedig 1949 és 1972 között hangzottak el vagy jelentek meg először. Öt szöveg eredetileg is magyar nyelven keletkezett, a többi német, francia vagy angol nyelvből készült fordítás. A szövegközreadást forrásleírás és bőséges jegyzetanyag kíséri, míg a kötetben többször említett, de kevésbé ismert Ligeti-kortársak rövid életrajzát, a szövegekben említett Ligeti-művek adatait, a zeneszerzővel készült interjúk jegyzékét és a névmutatót a függelékben találja az olvasó.
A könyv megvásárolható és megrendelhető a Penna Bölcsész Könyvesboltban.
