|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Kerékfy Márton: Ligeti-hatások Kurtág György Vonósnégyesében |
Kerékfy Márton: Ligeti-hatások Kurtág György Vonósnégyesében
Egyéves párizsi tartózkodásának végén, 1958 júliusában Kurtág György hazafelé tartva két napra megállt Kölnben, hogy meglátogassa Ligeti Györgyöt. Barátja összeismertette őt Stockhausennel, aki elmagyarázta és felvételről lejátszotta neki a Gruppent, maga Ligeti pedig a frissen elkészült Artikulationt mutatta meg Kurtágnak. 35 évvel később Kurtág úgy vélekedett, hogy „ez a két nap zeneileg gazdagabb és jelentősebb” volt számára, „mint az egész Párizsban töltött év”, valamint hogy a hazatérése után komponált Vonósnégyesével „valami hasonlót [akart] megfogalmazni” a saját nyelvén, „mint amit az Artikulation hallgatásakor Kölnben” átélt. Előadásomban olyan zeneszerzéstechnikai sajátosságokra mutatok rá, amelyek közösek a Vonósnégyesben és Ligeti egykorú műveiben, s amelyek talán Ligeti hatására utalnak Kurtág Op. 1-ében.
Dalos Anna: A forma kérdései Kurtág György művészetében
Balázs István a nyolcvanas évek közepén úgy látta, hogy Kurtág György egész addigi életműve harc a nagyforma meghódításáért. Kurtág elemzői azóta is az életmű problematikus elemeként említik a kurtági nagyforma kialakulását, elsősorban arra mutatva rá, hogy Kurtág kisebb formarészek – ami az ő esetében gyakran teljes kompozíciókat jelent – egymás mellé sorolásából építi fel nagyformáit. Ebből kiindulva előadásomban arra teszek kísérletet, hogy az 1970-es és 1980-as években keletkezett hangszeres főművek elemzésével mutassam be a Kurtág-féle formai gondolkodás néhány fő jellegzetességét.
Halász Péter: Kurtág és előadói
Kurtág zenéjével kapcsolatban évtizedek óta közhely, hogy a kielégítő minőségű megszólaltatás egyik alig nélkülözhető feltétele a zeneszerzővel való közvetlen kapcsolat, a kottában rögzített információkat kiegészítő verbális instrukciók serege, egyáltalán: a „betanító” Kurtág zeneiségének lenyomata. Erről az előadókkal végzett közös munkáról sokan nyilatkoztak már, felvételek is állnak rendelkezésre. Másfelől Kurtág maga is nem egyszer jelzi a kottában kedves előadóihoz fűződő vonzalmát (az ajánlásokon túl pl. marcato di Kocsis, Keller-vibrato). Az előadás a zeneszerző és előadó szimbiózisának kérdéseivel foglalkozik, keresve az „ideális” Kurtág-zenész karakterisztikumait.
Wilheim András: Kurtág helye az európai zenetörténetben
Kísérlet az életmű történeti behatárolására, kritikai értelmezésére – jelentőségének megállapítására az egyetemes értékvesztés korában. Azzal a kötelező érvényű megszorítással, hogy nincs egyetlen, végleges megoldás, egy nagy mű vagy jelentékeny oeuvre értelmezési tartománya végtelen, s ezért kimeríthetetlen. De ez nem menthet föl jelentőségének kimondása, természetének meghatározása alól.
