|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
 |
A Zenetudományi Intézet „műhely-jellegű” folyóirat hiányában 1978-ban jelentette meg első ízben a Zenetudományi Dolgozatokat. Az alkalmi tanulmánykötet aztán rendszeresen megjelenő évkönyvvé vált. A 38 éve fennálló könyvsorozatnak immár 27. kötete jelent meg. A jubileumi dupla szám szerkesztője Kiss Gábor, a szerkesztő munkatársai Gilányi Gabriella, Loch Gergely, Czagány Zsuzsa és Papp Ágnes. Az új kiadvány tartalomjegyzéke itt látható, a szerkesztő előszava pedig itt olvasható. |
A sorozat indulásakor, 1978-ban Ujfalussy József a következőket vetette papírra: „Minden tudományos munka természetes életfolyamataihoz tartozik a mindennapok részeredményeinek közlése, egybevetése más eredményekkel és véleményekkel, az abból eredő termékeny vita. Ennek a véleményáramlásnak és -cserének a fórumai a tudományos folyóiratok”. Mivel ilyen folyóirat nem volt, a Zenetudományi Intézet e funkciót tanulmánykötetekkel igyekezett pótolni, amelyekből rendszeresen megjelenő sorozat lett. Az évkönyv valóban a hazai zenetudományi kutatások aktuális eredményeinek, részeredményeinek, vitáinak fórumává vált, a különböző kutatási témák többnyire első, legközvetlenebb bemutatása révén a Zenetudományi Intézetben folyó munka mintegy 40 éves kutatástörténetének lenyomatát adja.
A „mindennapok részeredményeinek” közlése mellett a sorozat alkalmilag konferenciák anyagának közlésére is vállalkozott. Bár elsődlegesen a Zenetudományi Intézet kutatóinak írásaira épült, alkalmanként igyekezett azok körét szélesíteni, így az utóbbi években rendszeresen közölte külföldi szerzők írásait. Jóllehet természeténél fogva a sorozat tartalma többnyire spontán alakul ki, a kötetek egy része tematikus szerkesztésű, lásd pl. a Somfai László vagy Dobszay László tiszteletére készült köteteket, vagy a 35 éves sorozatnak emléket állító 2012-es számot, amely a kutatástörténet és gyűjteménytörténet köré épül. A jelen kötet a Zenetudományi Intézet 40 éves fennállását kívánja a kutatási témák lehető legszélesebb spektrumával megünnepelni.
