|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Szőnyi Vivien: „Falusi táncok”: Táncantropológiai kutatás a moldvai Magyarfaluban
Bartók terem, 2016. december 15. csütörtök, 10 óra |
A hazai néptánckutatás területén lassú paradigmaváltás figyelhető meg az ezredforduló óta. A paraszti közösségek táncéletének és tánckészletének leírása, valamint a nemzetközi szinten méltán elismert strukturalista szemléletű magyar táncfolklorisztika mellett egyre nagyobb szerepet kap a tánc(olás) szociokulturális gyakorlatként való értelmezése. A tánc és a közösség kapcsolatának vizsgálata több esetben, olyan interdiszciplináris jellegű kutatásokat kíván meg, ahol azok fókusza a földrajz-történeti, formai és zenei jellemzők mellett, a táncok funkciójára, szemiotikájára, társadalmi beágyazottságára esik.
Az előadás egy folyamatban lévő doktori munka tárgyát, elméleti és módszertani kereteit, továbbá e kutatások első részeredményeit mutatja be, A moldvai Magyarfalu tánckultúrájának vizsgálatán keresztül arra keresi a választ, hogy milyen kultúraformáló tényezők alakították a település táncéletét és tánckészletét az 1940-es évektől napjainkig, milyen adaptációs gyakorlatot használ a közösség a kultúraváltozás során, valamint hogy hogyan járul hozzá a tánckultúra működése/működtetése a lokális társadalmi struktúra kontinuitásához?
