|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Riskó Kata: Régi és új formák a korai verbunkosban |
Bár a verbunkos stílusának jellegzetességeit, népzenei és műzenei kapcsolatait számos kutató, köztük Szabolcsi Bence, Bónis Ferenc, Papp Géza, Tari Lujza és Domokos Mária vizsgálta, stílusjegyeinek eredetét máig nem tárta fel a zenetudomány. Papp Géza egy 1976-os tanulmányában kísérletet tett a korai verbunkos elsősorban ritmikai és díszítőelemeinek történeti elemzésére, munkáját azonban nem folytatta újabb részletes kutatás. Előadásomban a formák szempontjából vizsgálom azt az átalakulást, amely a 18. század végén a hangszeres magyar zenében végbement. A szakirodalom általában a periódusokból álló szimmetrikus kisformát említi a korai verbunkos tipikus formájaként. Emellett azonban a forrásokban több régi, már lassan eltűnő strófatípust és, ezzel összefüggésben másfajta dallamszerkezetet találunk, továbbá e formák új ízlés szerinti fokozatos változása is nyomon követhető. Különösen igaz mindez az akkori élő hagyományt feltehetően jobban tükröző – a szerzők feltüntetése nélkül megjelent – sorozatokra, amelyek így a stílus kialakulásának folyamatát is tanúsítják.
