|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Horváthné Csomó Orsolya: A mikrofilmdobozokon túl: A zágrábi misszálék kronológiájának tanulságai |
A magyar gregorián forrásai között a zágrábi székesegyház gyűjteménye az egyik leggazdagabb. Sajátos helyzeténél fogva Zágráb lényegesen több kódexet őriz, mint a történelmi Magyarország bármely püspöksége. Különösen igaz ez a XIV–XVIII. századból fennmaradt misék forráskészletére. Ebben tizenkét olyan misszále és két graduále maradt fenn, amely bizonyathatóan a zágrábi székesegyház számára készült. A zágrábi misszálék leírásai igen széles skálán mozognak. Két misszálé szerepel Szendrei Janka 1981-es forráskatalógusában és más tanulmányokban is, a többiről viszont kizárólag Antun Markov és Dragutin Kniewald katalógusai közölnek néhány alapadatot. Mivel a források komplex vizsgálatára később sem került sor, Kniewald adatait találjuk az MTA Zenetudományi Intézet Régizenetörténet Osztálya által az 1980-as években beszerzett zágrábi mikrofilmek dobozain is. A zágrábi misszálék liturgiai, művészettörténeti, paleográfiai és zenei-paleográfiai, valamint dallami szempontú elemzése alapján átgondolásra érdemesnek tartom Kniewald kormeghatározásait. Előadásomban egy pontosabb kronológiai sorrendre teszek javaslatot. A javasolt kronológia szándékom szerint tanulsággal szolgál nemcsak e forráscsoport egészének jellemzése, hanem a zágrábi mise-állománynak a magyar gregorián hagyományon belüli elhelyezése szempontjából is.
