|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Pávai István: Jagamas János hangszeres gyűjtései |
Jagamas János Beiträge zur Dialektfrage der ungarischen Volksmusik in Rumänien című 1956-ban megjelent tanulmányában leszögezi, hogy dialektus-vizsgálatait az énekes zene alapján végezte. Ezt azzal indokolja, hogy bár a Kolozsvári Folklórintézet 1949-es megalakulása óta nagyobb figyelmet szentelnek a hangszeres népzene gyűjtésének, a gyűjtött hangszeres anyag túlnyomó többsége egyelőre lejegyzetlen, így ilyen vizsgálatokba még nem vonható be. Jelen előadásnak nem célja ennek a hiánynak a pótlása, csupán Jagamas hangszeres gyűjtéseinek rövid bemutatására vállalkozik, annak tömör felmérésével, hogy Jagamas hangszeres kutatásai mire terjedtek ki egy olyan időszakban, amikor a hangszeres zene és a népi tánczene kutatása még nem vagy alig vette kezdetét a magyar népzenekutatás központi műhelyeiben.
