|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Szabó Ferenc János: Salome alakváltásai Budapesten (1906-1912) |
Richard Strauss operáinak magyarországi recepciótörténetében fehér folt a Salome magyarországi bemutatója. Ennek oka lehet a bemutató helyszíne is: az opera – akárcsak Bécsben – eleinte nem kerülhetett színre az Operaházban, Budapesten először a Király Színházban szólalt meg, a breslaui Operaház társulatának vendégjátéka alkalmával. A nyolc előadáson négy különböző szereposztásban is elhangzott a mű, így a budapesti közönség több Salome-interpretációt is megismerhetett.
Az előadásban röviden bemutatom a Salome magyarországi bemutatójának előadás- és befogadástörténetét, valamint azokat a tényezőket, amelyek hatást gyakoroltak a recepcióra. Ezután korabeli kritikák, hangfelvételek és szerepképek felhasználásával elemzem a budapesti Salome-énekesnők interpretációit. A szereptörténet és az előadóművészeti analízis segítségével keresem a választ többek között azon kérdésekre, milyen kép alakulhatott ki Salome szerepéről a budapesti operalátogatókban, illetve milyen tényezők befolyásolták az 1912-es operaházi bemutató címszereplőjének kiválasztását.
