|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Büky Virág: Bartók éjszaka-zenéi - Egy tételtípus fejlődéstörténete |
Az 1926-ban írt Szabadban ciklus Az éjszaka zenéje címet viselő negyedik száma már a mű bemutatója idején rendkívüli hatást gyakorolt a hallgatóságra. Jól mutatja ezt, hogy a hangverseny után született kritikájában Tóth Aladár még a Zongoraszonátánál is részletesebben ír erről a darabról. A zongoramű és a nyomában létrejött új bartóki tételtípus, Bartók éjszaka-zenéinek varázsa igen tartósnak bizonyult, s ennek köszönhetően számos tanulmány született róluk, melyek szerzői a legkülönfélébb aspektusokból vizsgálták ezeket a kompozíciókat. Maria Anna Harley a csalogány énekét, annak szimbolikus jelentését/jelentéseit kereste bennük, míg David Schneider a ’26-os kompozíció és az általa „pastoral lassúnak” is nevezett, többnyire a magyar puszta képét felidéző verbunkos hallgatók közti összefüggésekre világított rá. A tételtípus Bartók életművén belüli előzményeiről viszont lényegesen kevesebb és kevésbé rendszerezett ismerettel rendelkezünk, ahogyan az éjszaka-zene típusú tételekről sem született még összefoglaló leírás. Jelen előadás ezért először általános áttekintést kíván adni az éjszaka-zenék főbb karakterisztikumairól, majd a típus lehetséges előzményeire keres példát egy-egy korábbi Bartók-műben vagy műrészletben.
