|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Tari Lujza: Többszólamú jelenségek a magyar népzenében |
A 20. századig, majd főleg a 20. század során az európai népzenében általában sok változás történt az egyszólamúság-többszólamúság viszonylatában a korábbi állapotokhoz képest. A magyar népzenét illetően a változások legjelentősebb mértékben a hangszeres zenét érintették a szólójáték helyetti több tagból álló bandák kialakulásával.
A jelen előadás azonban elsősorban a vokális zenére koncentrál, mivel az I. illetve II. világháború után kialakult történelmi helyzet következtében kisebbségi sorba került magyarság közt elindult egy spontán többszólamúsodási folyamat. Terepmunkák igazolják, hogy pl. a szlovákiai, szlovéniai magyarság körében a rádió és televízió általánossá válása, és vele párhuzamosan a hagyomány teljes fellazulása az adott ország népzenéjéhez való bizonyos szintű idomulást eredményezett. Ez a 20. század második felében a korábbiaknál jóval erőteljesebbé vált, többek közt a magyar anyanyelvi iskolák számának csökkenése és az adott nemzet kultúrájának a korábbinál erősebb megismerése (hadkötelezettség, transzmigráció, vegyes házasságok stb.) következtében.
A legújabb többszólamú jelenségeket nem soroljuk a népzene régi rétegeiben jellemző és a kutatás előtt jól ismert egyéb (heterofónia, organum, faux-bourdon) jelenségek közé. Az újfajta többszólamúság a más nyelvű népek újabbkori zenéjével való és a korábbinál erőteljesebb találkozások, hatások következményei. A vokális népzenében fellelhető, a mai magyar határon túl megfigyelhető legújabbkori többszólamú megoldások összességükben azonban a magyar népzene egészét nem érintő, izolált, helyi jelenségek.
Az előadás változata annak a Multipart musical phenomenons in Hungarian folk music c. konferenciaelőadásnak, mely 2013. április 27-én Bécsben, az European Voices III. nemzetközi konferencián az Institut für Volksmusikforschung und Ethnomusikologie an der Universität für Musik und darstellende Kunst Wien rendezésében hangzott el.
