|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Sipos János: Mit tenne a népzenekutató Bartók Béla ma? Egy nagyszabású keleti népzenei gyűjtőmunka folytatása |
1936-ban Bartók Törökországban, 1957 és 1978 között Vikár László és Bereczki Gábor a Volga–Káma-vidék finnugor, illetve török népei között gyűjtött népzenét. Sipos János 1987-től végez kutatásokat az anatóliai törökök, azerik, karacsájok, kazakok, kirgizek, türkmének és a terület egyes etnikai és vallási kisebbségei körében. Milyen megfontolások állhattak Bartók anatóliai kutatásai hátterében, egyáltalán miért volt érdemes és érdemes mindmáig magyar etnomuzikológusnak a török népek között kutatnia? A kérdésre adható válasz újabb kérdéseket vet fel. Az előadásban áttekintést kapunk arról, hogyan vélekedtek nagy népzenekutatóink a magyar népzene eredetéről, illetve hogyan függ össze a nyelvi rokonság a népzenei rokonsággal. Megtudhatjuk továbbá, hogy ez a kezdetben a magyar népzene keleti rétegeinek feltárását célzó kutatás hogyan alakult át fokozatosan a hatalmas területen élő törökös nyelvű népek zenéjét feltáró terepmunkává, melyet még izgalmasabbá tett, hogy a feldolgozás és elemzés során kiderült: a törökös népek népzenéi között egész más viszonyok fedezhetőek fel, mint amilyeneket nyelveik között találunk.
A video felvételekkel színesített előadás amellett, hogy megismertet az eddigi kutatások eredményeivel, zenei körútra visz a magyar zenekutatók által meglátogatott törökös népek között.
