|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Kiss Gábor - Jan Koláček: A liturgikus ének internetes eszköztárai - a készülő Gradualia honlap bemutatása |
A liturgikus rendeket igen nagyszámú ének tölti meg zenei tartalommal. Már évtizedekkel ezelőtt felvetődött a kérdés: hogyan lehet ezeket rendszerbe foglalni, egyrészt a tradíciók megkülönböztetése, másrészt általában a liturgikus énekek kutatásának megkönnyítése érdekében. Míg az amerikai Cantus Database inkább az utóbbit, Dobszay László kezdeményezése (CAOECE) inkább az előbbi célt részesítette előnyben.
Az előadás röviden áttekinti a kétféle kutatási program közötti átfedéseket és különbségeket, majd részletesebben mutatja be a Kiss Gábor által kidolgozott Gradualia programot, amely a mise énekeit kívánja a hagyománytörténeti vizsgálódás céljaira felhasználni. E tekintetben közelebb áll Dobszay kezdeményezéséhez, de módszertani szempontból a Cantus adatbázis tapasztalatait is felhasználja. Az elvi különbségek az önállóságot, az átfedések és párhuzamosságok viszont a különböző projektek adatbázisainak összekapcsolását indokolják. A Gradualia új honlapja ennek figyelembe vételével készül.
Ennek és a Cantus szintén újjáalakított honlapjának bemutatásában Jan Koláček működik közre.
