|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Karácsony Zoltán: "Figurás szemben" - A kalotaszegi legényes kettes előadásmódjáról |
A magyar táncfolklorisztikai kutatásokon belül a kalotaszegi legényes formai–morfológiai vizsgálata viszonylag kidolgozottnak tűnik. Martin György különböző tanulmányaiban, monográfiáiban meghatározta a tánc három fő szerkezeti szintjét (a motívumot, a szakaszt és a táncfolyamatot), azok egymáshoz való viszonyát, illetve egymásra gyakorolt hatását. A sokáig egyéni előadásmódúnak hitt, szolisztikus kalotaszegi legényesről a legutóbbi kutatások eredményei alapján egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy a 19–20. század fordulóján még csoportosan táncolták, amely forma valószínűleg a 20. század második harmadában bomlott fel kettes, majd egyéni, szolisztikus táncformákra. A paraszti táncosok intencionális megjegyzéseiből és a két férfi által táncolt változatok formai elemzéséből viszont a „szembe táncolás” újabb előadásmódbeli lehetőségeire is következtethetünk. Ezeknek a párosan előadott legényeseknek az elemzésekor a strukturális–morfológiai analízisen túl fokozottabban figyelembe kell vennünk a proxemikát, a gesztusrendszert, a térhasználatot, a tánc előadásának kontextusát, a táncosok közötti társadalmi hierarchikus viszonyt, azaz a teljes kommunikációs rendszert, mert sokszor csak ezek alapján érthetjük meg magát a táncalkotást.
