|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Felföldi László: A forráskiadás aktuális feladatai és problémái a néptánckutatásban |
A források kritikai kiadása a magyar és a nemzetközi folklorisztikában (mint általában a kultúrakutatásban) az egyik legalapvetőbb feladat. A néptánckutatás megkésettsége miatt az első átfogó forráskutatási tervek az 1950–60-as években készültek, és ekkor kezdtek a forráskiadás elméletimódszertani és technikai kérdéseivel is foglalkozni. A táncos forráskiadás megtervezésében ösztönzően hatottak a társtudományok (történettudomány, nyelvészet, népzenetudomány, irodalomtudomány) forráskiadó munkái, illetve a több tudományág tanulságait összegző forrástani és szövegtudományi/textológiai kutatások, elsősorban a folklorisztikai textológia.
Az előadás az ugrós táncok monográfiájának készülő kiadása kapcsán felvetődött kérdésekre keres választ:
- Érvényes lehet-e ma egy fél évszázaddal ezelőtt készült és a folklórkutatás korábbi hagyományaira épülő forráskiadási terv?
- Sikerülhet-e harmóniába hozni a források válogatásában és rendezésében két jelentős kutató-egyéniség, Martin György és Pesovár Ernő eltérő rendszerelméleti koncepcióit?
- Hogyan érvényesíthetők az ugrós táncok korai forrásanyagának értelmezésében az újabb kritikai elméletek meggondolásai?
