|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Vikár László, az MTA BTK Zenetudományi Intézet nyugalmazott tudományos tanácsadója élete 88. évében, 2017. május 12-én elhunyt.
Vikár László a Zeneakadémia elvégzése után Kodály tudományos aspiránsaként folytatta tovább tanulmányait, majd 1960–1973 tudományos munkatárs és titkár volt az MTA Népzenekutató Csoportjában, illetve 1974-től MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályán. 1977–1991 vezette a Népzenei Osztályt, 1981–1984 az intézet igazgatóhelyettese volt, majd 1991-től tudományos tanácsadó. 1970–2003 tanított a Zeneakadémián, 1997-től egyetemi tanárként. 1961-ben védte meg kandidátusi értekezését, 1989-ben nyerte el a zenetudományok doktora címet. Számos szakmai funkciója között 1975–1993 a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke, 1970–1995 az ICTM magyar nemzeti bizottságának ügyvezető elnöke volt. Munkássága elismeréseként 1976-ban Akadémiai Díjjal, 1977-ben Erkel-díjjal, 1995-ben Széchenyi-díjjal, 2011-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.
Kodály tanácsára kezdte meg a rokonnépek zenéjének kutatását, két évtized alatt a volt Szovjetunióban cseremisz, csuvas, votják, mordvin, baskir és tatár dallamok ezreit gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá Bereczky Gábor nyelvész kollégájával együttműködve. Négy vaskos kötetben foglalták össze a kutatóutak eredményeit a dallamok pontos lejegyzésével: Cheremis Folksongs (1971), Chuvash Folksongs (1979), Votyak Folksongs (1989), Tatar Folksongs (1999). 1952-től több ezer magyar népdalt is gyűjtött Erdélyben, a Felvidéken és a Dunántúlon. Népdalgyűjtő útjainak tapasztalatait, eredményeit számtalan tanulmány és hanglemezkiadvány őrzi.
Vikár Lászlótól 2017. június 2-án, pénteken 15 órakor a Szent István Bazilikában (1051 Budapest, Szent István tér 1.) gyászmisén búcsúznak családja, barátai, tisztelői.
