|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
Megrendülten veszünk búcsút a 2018. február 14-én elhunyt Kallós Zoltán népzene- és néprajzkutatótól.
Pályája kezdetétől szoros szálak fűzték a Zenetudományi Intézethez: Martin Györggyel már az 1950-es évek végén megismerkedett, majd közös gyűjtőutak sorozata következett, amelyek révén a magyar népzene- és néptánckutatás által addig kevéssé ismert területek tárultak fel. Arra a 20. század közepére kialakult hiedelemre, hogy már nem lehet újabb népdaltípusokat gyűjteni, Kallós Zoltán gyűjtőmunkája alaposan rácáfolt. Kimagasló jelentőségű a tánckutatás számára nyújtott segítsége is, hiszen hatalmas terepismerettel rendelkezett, és az erdélyi falusi népélet szülöttjeként annak hagyományos világát belülről látta át, interetnikus viszonyrendszerével együtt. Hatalmas gyűjteményét kezdettől a Zenetudományi Intézetben helyezte el, s ez egyaránt szolgálta a hosszú távú, biztonságos és szakszerű megőrzést, valamint a tudományos feldolgozást. Munkássága azonban nemcsak a folklórtudományok számára fontos, hiszen ő volt a magyarországi és az erdélyi táncházmozgalom egyik fő támogatója is, aki évtizedeken át hiteles forrásanyaggal látta el a táncházasokat, s az immár egyetemi szintre emelkedett intézményes népzeneoktatásban is a tananyag jelentős részét az ő gyűjtései teszik ki. Hagyatéka megkerülhetetlen lesz az eljövendő kutatónemzedékek és a népzene előadói számára egyaránt.
Kallós Zoltántól február 17-én, szombaton 13 órától vesznek végső búcsút a válaszúti Kallós Kúrián, majd a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra. Február 16-án, pénteken 21 órakor a Fonóban tartanak virrasztást emlékére.
